White lie.

14.rész

Cara szemszöge

Reggel*

Miért jött vissza? Miért? Jobb lett volna ha New Yorkba marad.. de ha miattam jött volna vissza talán örülnék. Miért nem vagyok elég jó? Kezdem kicsit Desty helyébe érezni magam. Elég szar..sőt rosszabb mint hittem. Felöltöztem és lementem a parkba. Gondoltam jót fog tenni egy kis séta. Legalább kiszellőztetem az összekuszált gondolataimat. Szinte már világosodott. A padon Justin ült. Szerencsére nem vett észre .Visszafordulok. Nem érdekelnek a kifogásai. Nem… nem inkább odamegyek. Tisztáznunk kell a dolgokat. Nem szóltam egy szót se csak leültem mellé.Rám szegezte tekintetét. Eléggé meglepődött.

Egy darabig nem szóltunk egy szót se egymáshoz. Kis idő múlva nagy levegőt vettem. 

-Ki az a lány?

-Casy...Casyvel még 14 évesen ismerkedtem meg. Akkor még jó voltam. Tudod ilyen szüleim büszkesége..nem jártam el sehova, mindenből kitűnő voltam, tisztelettudó, nem érdekelt senki csak Casy. Odavoltam érte. Egy évvel felettem járt gimibe, aztán vettem a bátorságot és elhívtam randira. Minden olyan volt mint aminek elképzeltem. 2 évig voltunk együtt. Mindent együtt csináltunk .Az egyik szombaton nálunk aludt de mire felkeltem csak egy levél volt, hogy el kell mennie. Sohase hívott vagy üzent soha..Sehol se tudtam elérni még csak azt se tudtam hol van. Gondolhatod milyen érzés volt. Miatta kezdtem el drogozni.. úgy gondoltam, hogy majd akkor elmúlik a fájdalom. De nem így volt csak miután megláttalak téged tavaly abba a buliba. Cara én miattad jöttem vissza. Miattad.

-Akkor? Miért vele vagy?

 -Mikor haza jöttem elsőnek a szüleimhez mentem és ott volt. Visszajött. Hirtelen minden érzés visszajött. Én sohase akartam neked fájdalmat okozni. Soha. Fogalmam se volt, hogy kit válasszak. Téged vagy őt?! De most már tudom. Miattad jöttem vissza. Egyszer már elvesztettem Casyt és túléltem most is túlfogom. Viszont ha téged vesztenélek el azt nem bírnám ki. Szeretlek.

-Én is..

*Justin szemszög

 Nagyon jó volt újra megcsókolni Carat. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt hisz nem voltam vele teljesen őszinte...Nem dobtam ki Casyt és nem is fogom.

Cara szemszög*

A beszélgetés után hazamentem. Nagyon boldog vagyok..végre Justin őszintén tudott velem beszélni. Remélem minden olyan lesz mint régen. Megnéztem egy tök jó filmet aztán pedig csináltam magamnak reggelit. Megbeszéltem Jusal, hogy délután csinálunk valamit ,de lehet hogy le kell mondanom.  Semmi kaja nem marad meg bennem. Biztos valami kis vírus…

Hard decision.

13.rész

Minden lehető rossz dolog egy pillanat alatt elszállt. Nem törődtem semmivel csak élveztem a pillanatot ameddig csak lehet. Az ágyon feküdtem hátra dőlve, kezeim tarkómon. Visszajátszódtak az agyamba a régi szép emlékek. Az első csókunk Casyvel. Az első együtt létünk. Az első randink. Minden. Soha nem tudtam igazán túl tenni magam rajta.

Hirtelen felpattantam majd ismét futni kezdtem. Még hallottam ahogy Drake utánam kiabál valamit de nem érdekel és nem is értettem. Hazafelé vettem az irányt. Berontottam a házba majd a konyhába siettem. Mikor megláttam Casy-t egy pillanatra megálltam. Rá mosolyogtam majd olyan érzékien csókoltam meg mint még soha.

-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál. - suttogtam ajkaiba majd még egy apró csókot leheltem rá.

Az egésznapomat vele töltöttem. Már azt is elfelejtettem miért is jöttem igazából. Mindent átbeszéltünk. Annyira jó volt ismét mellette tudnom magamat. Ez egy leírhatatlan érzés. Kijelenthetem, hogy ismét boldog vagyok. Boldog vagyok Casy mellett.

Estefelé kimentünk az egyik közeli parkba sétálni. Nem sokat beszélgettünk. Egyszerűen csak fogtuk egymás kezét és élveztük egymás társaságát. Szárnyaltam a boldogságtól.

Casy meglátott egy lányt a padon ülve sírni. Az én szerelmem jó szíve. Rögtön oda ment a lányhoz. Mikor leült mellé s az illető felemelte a fejét a lábaim a földbe gyökereztek. Azon gondolkoztam,hogy gyorsan elfutok vagy valami ilyesmi de a lábaim cserben hagytak.

-Mi a baj? -simogatta meg a vállát Caranak de ő csak szipogva, fájdalommal és haraggal teli szemmel nézett rám. - Fiú van az ügyben igaz? - kérdezte ismét Casy.-Figyelj nem ismersz és én se téged de elmesélek neked egy történetet. Az a fiú ott. - mutatott rám. - Na ő életem szerelme. Ezelőtt 2 évvel sajnos elkellett hagynom de most visszatértem hozzá. Tudom,hogy nagyon összetört de most újra itt vagyok neki és nézd meg milyen boldog. Veled is ez fog történni hidd el. Te is újra boldog leszel és még az is lehet, hogy visszajön hozzád az a bizonyos fiú. - mosolygott Carara majd megölelte.

Cara felállt majd elém sietett.

-Legyetek boldogok. - mondta kicsit flegmán még is szomorúan majd elejtett egy könnycseppet.

Azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Két tűz közé kerültem. Mindegyiket szeretem és most fogalmam sincs mit tegyek. Hisz én Carat is szeretem. Mindennél jobban szeretem de még is megjelent Casy és el is felejtettem őt.

Haza fele menet egy szót sem szóltam csak lehajtott fejjel ballagtam Casy mellett. Egyre jobban hiányzott Cara és fájt..igen rettenetesen fájt amit vele tettem.

Éjjel mikor már Casy elaludt kiszöktem mellőle majd Carahoz indultam. Felmásztam az erkélyére majd halkan bekopogtam. Még fent volt. Épp a laptopját nyomkodta. Mikor megpillantott láttam,hogy felcsillan a szeme de közben pedig legszívesebben úgy pofán vágott volna hogy csak na.

-Mit keresel itt? - kérdezte dühösen.

-Mindent helyre hozok megígérem. -mondtam neki majd reménykedtem, hogy megért.

-Nem kell semmit sem helyre hoznod és most azonnal takarodj innen ameddig szép és nőies a hangom. - mondta kicsit már hangosabban.

-Nem fogok elmenni. -mondtam neki majd megfogtam mindkét kezemmel csuklóját majd arcát akartam megsimogatni mire akkora pofontot adott,hogy belecsengett a fülem. Becsapta maga után az ajtót, elhúzta a függönyt majd lámpáját is leoltotta.

Casy.

Sziasztok.:) Meghoztuk nektek a kovetkezo részt.Reméljuk tetszeni fog.:) A blog új szereplovel gazdagodott Casy Truscott személyében. Jobb oldalt megtalálható a képe.:)

Jó olvasást:*♥

12.rész
*Justin szemszög

Haza értem…itthon vagyok. Fura érzés,de tudom nekem ő kell. Elballagtam az ajtóig és kopogtam. Anya nyitott ajtót. Különösebben nem volt meglepődve. Boldog volt de nem volt izgatott. Tudta hogy bizonyára nem utoljára mentem el és jöttem haza. Megölelt és mondta, hogy mennyek be. Mindig tudja ,hogy mikor van valami baj. Egyből kiszúrta ,de kivételes módon most csak annyit mondott,hogy "gyere a konyhába. Van itt valaki". Szívem hevesebben kezdett dobogni. Tudtam, hogy Cara. Egy pillanatra meg is nyugodtam. Levettem a cipőmet és a bőröndömet a földön hagytam. Mély levegőt vettem és a konyhába siettem.

-Casy. -azt hittem rosszul látok.Egy pillanatig még levegőt se vettem.-Mi…mit keresel itt?Mért jöttél vissza?

A padlóra rogytam és kezemmel betemettem az arcom. Úgy éreztem szívem még 1000 darabra hullik szét. Odajött és leült mellém.

-Hiányoztál. Látni akartalak. Ezért jöttem vissza. Justin én szeretlek.

-Ha..ha nem mentél volna el most minden más lenne. Mért mentél el? Tudod arra kelni ,hogy "el kell mennem sajnálom ne keress" nem a legjobb.16 éves voltam és őrülten szerelmes beléd. Nem is tudod mit tettél velem. És az hogy 2 évvel később megjelensz váratlanul úgy ,hogy már mást szeretek...Ez még nekem se megy.

-Már itt vagyok minden olyan lesz mint régen.

-Nem Casy semmi nem lesz olyan. Már minden más. 2 év hosszú idő és az aki most vagyok…Aki miattad lettem…nem olyan mint régen. A fájdalom megváltoztatja az embereket. Belőlem a legrosszabbat hozta ki. A lehető legrosszabbat. Drogok, fű,pia egy éjszakás kapcsolatok.. El kell mennem. -felpattantam a földről és futni kezdtem.

Azt hittem így majd kifutom magamból a fájdalmat. Drake-hez mentem.

-Haver mi van veled? Mi a baj? Rég láttak.

-El mentem és nincs semmi baj. Vagyis van de nincs kedvem beszélni róla. Anyag kéne.

-Gyere be. Lazuljunk egy kicsit.

Tudom nem kellett volna ,de nem bírtam már tovább. Régen is mindig a drogba menekültem. Mint most. Hagytam hogy a füst elnyelje az összes fájdalmamat.