Reminiscences.

18.rész

-Justin elég! Mondd el, már úgyis mindegy.
-Casy..Jó üljünk le.

                                  Cara szemszög*

Sose így képzeltem el a terhességet. Azt hittem hogy legalább 25 leszek,gazdag, lesz egy szép házam és egy férjem akit szeretek és szépen békében várjuk a csöppség érkezését. De ez helyett most kaptam egy tini terhességet egy fiúval aki nem szeret.
Ezek még csak a kisebb gondok. Miből fogom felnevelni? Hogy fogok továbbtanulni? Ami pedig a legfájóbb, mit mondok majd neki amikor megkérdezi: apa mért nincs ott a szülinapjaimon?,mért nincs ott a ballagásomon?,hol van amikor elsőnek összetörik a szívem?Apa mért nincs ott az esküvőmön,Mért nem része az életemnek?
Amikor ezekre gondolok iszonyatos nagy fájdalom uralkodik el rajtam és düh. Mindent kinéztem Justinból de ezt nem. Erre sose gondoltam volna. Nincs más választásom erősnek kell lennem. Az örökbe adás fel se merült bennem ,de az ,hogy elvetetem elég sokszor..Egyre többször..

Egy elég hosszú séta után egy erdőhöz értem ahova elég sokszor mentem kiskoromba. A legjobb barátnőmmel fedeztem fel ezt a helyet úgy 7 évesen. Az erdő közepén van egy kis patak meg egy fapad mindig ide szöktünk a szüleink elől.

Nagyon régen voltam már itt. Mintha újra kislány lennék, aki most valószínűleg nem lenne rám büszke ahogyan Eli sem. Igen a legjobb barátnőm meghalt rá 2 évre hogy felfedeztük ezt a helyet 9 évesen autóbalesetben. Fura mert még Justinnak se meséltem róla soha, igazából soha senkinek se mondtam még el. Mindenki másképp gyászol. Én próbáltam leplezni a fájdalmamat és nem mutatni senkinek mintha nem is érdekelt volna..Fura érzés, hogy ő örökké egy 9 éves kislány marad és soha nem nő fel.. Mindig elképzeltük ,hogy majd egyszerre fogunk szülni és kislányaink lesznek akiket Ashley-nek és Alison-nak fognak hívni és majd megmutatjuk nekik ezt a helyet és ők is legjobb barátnők lesznek. Most nem tartottam vissza a könnyeimet és csak úgy záporoztak bele a kis patakba. -Hiányzol Eli. -suttogtam. -Szükségem lenne most rád. Mért hagytál itt?..

Aztán beszélgetni kezdtem vele mintha valamelyik fa mögött lapulna és vártam hogy előjöjjön és azt mondja „nem lesz semmi baj mert itt vagyok”. Eldöntöttem. Megtartom a babát és felnevelem Eli miatt is... Úgy 2 óra múlva hazamentem le dőltem az ágyra és elaludtam.

                                  Justin szemszög*

-Cara az a lány aki a padon sírt és aki az előbb a ház előtt is sírt.. Ő az a lány akiről meséltem csak azt hazudtam ,hogy ő is itt hagyott mint te. ő nem ment el itt van és..És terhes és fogalmam sincs mit fogok most csinálni. -sírtam el magam mire Casy is elérzékenyült.

The truth always turns out.

17.rész

-Miért vagy így letörve édesem? -ölelt meg hátulról Casy.

-Nem vagyok letörve. -probáltam egy erőltetett mosolyt csalni arcomra.

-Hát jó. Ha nem hát nem. -megvonta vállát majd ölembe ült.

Cara szemszöge*

Annyira bánom már azt a napot amikor megismerkedtem vele. Miért kellett beleszeretnem? Miért? Miért hagytam, hogy megbabonázzon? De még is mosolygok, hogy ha csak rá gondolok. Annyi szép percet okozott nekem. Mindig megnevetett. Önbizalmat,szeretetet és törődést kaptam tőle. Olyat adott amit még senki ezen a világon. …és most itt vagyok állapotosan…a nagy világba…egyedül. Nekem kéne a világ legboldogabb emberének lennem Justinnal együtt. Egy nagy hibám van. Bármennyi hülyeséget csinál még is, még mindig ugyanúgy, ugyan annyira szeretem.

Sokat gondolkoztam. Visszajátszódtak bennem az emlékek. Hirtelen felálltam majd az ajtó felé indultam. Nem akartam de a szívem vezette a testemet. Az agyam és a szívem folytonos veszekedésbe voltak az út alatt, majd mikor odaértem Justin háza elé és megpillantottam az ablakon keresztül, mintha az agyam meghalt volna. Csendben volt s csak a szívem ütemeit hallottam.

Az ajtó előtt álltam még pár percet majd becsöngettem. Egy perc se kellett s Justinnal találtam szembe magamat.

-Szia. -mondtam neki halkan lehajtott fejjel.

Nem szólt semmi csak kijött, majd becsukta maga mögött az ajtót.

-Justin nem szeretném, hogyha a gyerekünk apa nélkül nőne fel. -mondtam neki már könyörgő hangon s szemeim már könnyben úsztak.

-Cara. Értsd meg. Nem lehet. Nem akarom tönkre tenni az életem. Itt van nekem Casy. -mutatott bentre mondata közben. Itt elszakadt bennem valami majd kiabálni kezdtem vele.

-Hogy lehetsz ekkora féreg? Nem akarod tönkre tenni az életedet, de az Istenit te csináltad. Amúgy is és az én életemmel mi van? Az nem érdekel téged? Justin EZ A GYEREK NEM CSAK AZ ENYÉM!!! -kiabálásomra Casy is kijött majd csodálkozva és kétségbeesetten nézett Justinra.

-Mi-i van? -kérdezte halkan, félve.

-Most menj be kérlek. -mondta neki Jus majd megcirógatta arcát.

-Szóval még nem is tud róla. -mondtam flegmán.

-Nem tudta de valakinek hála most már tudnia kell róla.

-Meg érdemli az igazságot vagy nem? Te áradozol róla, hogy mennyire szereted. Na édesem hogyha annyira szereted akkor most legyen annyi benned, hogy nem hagyod a hazugságok és a kétségek közt… ha már engem így faszán cserben hagysz. -a mondat végére már elhalkult hangom, a földre szegeztem tekintetem majd sírva sétáltam ki nem csak az udvarából hanem a szívéből is.

Run away from responsibility.

16. rész

Justin szemszög*

-Nem! Nem nem és nem. Nem lehetsz terhes. -idegesen kitéptem Cara kezéből a tesztet és kidobtam.  -Ilyen nincs. Csinálj újat. - kiabáltam vele.

*Cara szemszög

Sírni kezdtem. Fogalmam se volt, hogy mi lesz ezután. Justin viselkedésétől is megijedtem. Próbáltam leállítani és beszélni vele de elrohant.

*Justin szemszög.

Egyből Casy-hez mentem. Sose féltem még ennyire.

-Justin mi a baj? - egy puszit nyomott az arcomra.

-Semmi. - mondtam egyhangúan. - Csak látni akartalak. -intéztem egy hamis mosolyt felé majd ölembe húztam.

-Nincs itthon senki. -mosolygott rám kajánul majd nekem esett.

Az ágyra döntöttem s behintettem puha bőrét apró puszikkal.

                                Cara szemszöge*

Egész végig a fürdőszobába sírtam, addig míg anya haza nem érkezett.

-Cara. Kislányom veled meg mi történt? -nyitott be majd leült mellém s szorosan magához húzott.

Ki vettem a kukából a tesztet majd a kezébe nyomtam. Ijedten pillantott rám majd ismét szorosan megölelt.

-Minden rendben lesz. - suttogta megnyugtatóan.

-Anya. Mi lesz velem így? Justin nem akarja a babát én viszont nem fogom elvetetni, de egyedül nem tudom felnevelni főleg ilyen fiatalon. - zokogtam anya vállán.

-Higyj nekem. Minden rendben lesz. Most ne gondolj ilyenekre fel fogjuk nevelni a kisbabádat. Mindenben segíteni fogok. -puszilta meg a homlokomat.

Nagy kő esett le a szívemről, hogy legalább ő itt van nekem.

Mikor már kezdtem ténylegesen megnyugodni kaptam egy üzenetet amitől ismét padlóra kerültem majd félve, sírni kezdtem.

*Justin üzenete*

Szia. Sajnálom a történteket, de ez nekem nem fog menni. Nem tudok felnevelni egy gyereket hisz még én is az vagyok. Felejtsük el egymást. Nem szeretném ezt, kérlek értsd meg. Vetesd el vagy nem tudom, de ez így nem fog menni. Ha megtartod akkor meg kívánom, hogy egy csodálatos és egészséges gyermeked szülessen és ha bármi baj van vagy valamire szükségetek van szólj. Még egyszer sajnálom.

Nagyon összetörtem és rettenetesen mérges voltam rá emiatt. Csak így itt tud hagyni amikor ez a gyerek az övé is. Ezt nem hiszem el. Mint egy rémálom de tényleg. Én szeretem őt és nem tudom, hogy nélküle, hogy fogom kibírni.

Justin szemszoge*

Nagyon nagy bűntudatom van de most én mit csináljak egy gyerekkel? Hisz még én is gyerek vagyok. Hogyan tudnám felnevelni? Amúgy is itt van nekem Casy.

Look!

15. rész

Nagyon szeretnék vele lenni, de nem tudom..nagyon rosszul érzem magam. Remélem tényleg valami vírus aztán szegénykémet is megfertőztem. Örülni fog nekem.

- Szia baba. - szóltam bele a telefonba miután 2. csörgésre fel vette.

- Szia Édesem. Hogy vagy? - köszönt vissza megnyugtató hangján.

- Ne haragudj de szerintem nem fog menni ez a találka. - mondtam szomorúan.

- Miért mi a baj? - kérdezte aggódva.

- Miután haza jöttem csináltam magamnak reggelit, aztán kb. fél óra múlva minden kijött belőlem.

- De jól vagy már? Vagy várj! Mindjárt ott vagyok. Megnézünk egy filmet aztán ki alszod magad. Lehet, hogy csak nem esett jól.

- De és ha valami vírus? Nem szeretném, hogy elkapd.

- Nem fogom. Na 10 perc és ott vagyok. Sietek. Szeretlek. - mondta majd azonnal lerakta a telefont.

Tényleg siethetett hisz talán még a 10 perc se telt le mikor megérkezett.

- Szia. - köszönt édesen majd bebújt mellém az ágyba. - Jobban vagy már? - kérdezte aggódva mire kezét arcomra simította.

- Hát.. őszintén szólva rettenetesen hányingerem van még mindig. Meg nem tudom szédülök. Olyan rossz a közérzetem.

- Arany szíved. - húzott magához jó szorosan. - Figyelj. Szerintem menjünk el dokihoz.

- Rendben. - mondtam beleegyezve.

A doki megvizsgált majd közölte velem, hogy semmi bajom. „Szuper akkor miért hányok egész nap?” Gondoltam magamba.

- Doktor úr. Nem látja, hogy milyen rosszul van? - kérdezte idegesen Justin.

- De látom. De semmi vírusnak nincs jele. - halkult el majd a lapjára szegezte a tekintetét. - Együtt voltak mostanában? Mondjuk úgy pár héttel ezelőtt? - kérdezte.

- Hát ami az illeti.. igen.

- Jó akkor csináljon otthon egy tesztet és akkor majd meglátjuk.

Elköszöntünk majd megköszöntük a segítséget. Haza fele bementünk egy patikába ahol vettünk egy terhességi tesztet. Otthon megcsináltam majd azután következett életem leghosszabb 3 perce. Mikor letelt izgatottan kezembe vettem a tesztet.

-         Nézd! - néztem fel Justinra aki a hátam mögött állt.  

White lie.

14.rész

Cara szemszöge

Reggel*

Miért jött vissza? Miért? Jobb lett volna ha New Yorkba marad.. de ha miattam jött volna vissza talán örülnék. Miért nem vagyok elég jó? Kezdem kicsit Desty helyébe érezni magam. Elég szar..sőt rosszabb mint hittem. Felöltöztem és lementem a parkba. Gondoltam jót fog tenni egy kis séta. Legalább kiszellőztetem az összekuszált gondolataimat. Szinte már világosodott. A padon Justin ült. Szerencsére nem vett észre .Visszafordulok. Nem érdekelnek a kifogásai. Nem… nem inkább odamegyek. Tisztáznunk kell a dolgokat. Nem szóltam egy szót se csak leültem mellé.Rám szegezte tekintetét. Eléggé meglepődött.

Egy darabig nem szóltunk egy szót se egymáshoz. Kis idő múlva nagy levegőt vettem. 

-Ki az a lány?

-Casy...Casyvel még 14 évesen ismerkedtem meg. Akkor még jó voltam. Tudod ilyen szüleim büszkesége..nem jártam el sehova, mindenből kitűnő voltam, tisztelettudó, nem érdekelt senki csak Casy. Odavoltam érte. Egy évvel felettem járt gimibe, aztán vettem a bátorságot és elhívtam randira. Minden olyan volt mint aminek elképzeltem. 2 évig voltunk együtt. Mindent együtt csináltunk .Az egyik szombaton nálunk aludt de mire felkeltem csak egy levél volt, hogy el kell mennie. Sohase hívott vagy üzent soha..Sehol se tudtam elérni még csak azt se tudtam hol van. Gondolhatod milyen érzés volt. Miatta kezdtem el drogozni.. úgy gondoltam, hogy majd akkor elmúlik a fájdalom. De nem így volt csak miután megláttalak téged tavaly abba a buliba. Cara én miattad jöttem vissza. Miattad.

-Akkor? Miért vele vagy?

 -Mikor haza jöttem elsőnek a szüleimhez mentem és ott volt. Visszajött. Hirtelen minden érzés visszajött. Én sohase akartam neked fájdalmat okozni. Soha. Fogalmam se volt, hogy kit válasszak. Téged vagy őt?! De most már tudom. Miattad jöttem vissza. Egyszer már elvesztettem Casyt és túléltem most is túlfogom. Viszont ha téged vesztenélek el azt nem bírnám ki. Szeretlek.

-Én is..

*Justin szemszög

 Nagyon jó volt újra megcsókolni Carat. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt hisz nem voltam vele teljesen őszinte...Nem dobtam ki Casyt és nem is fogom.

Cara szemszög*

A beszélgetés után hazamentem. Nagyon boldog vagyok..végre Justin őszintén tudott velem beszélni. Remélem minden olyan lesz mint régen. Megnéztem egy tök jó filmet aztán pedig csináltam magamnak reggelit. Megbeszéltem Jusal, hogy délután csinálunk valamit ,de lehet hogy le kell mondanom.  Semmi kaja nem marad meg bennem. Biztos valami kis vírus…

Hard decision.

13.rész

Minden lehető rossz dolog egy pillanat alatt elszállt. Nem törődtem semmivel csak élveztem a pillanatot ameddig csak lehet. Az ágyon feküdtem hátra dőlve, kezeim tarkómon. Visszajátszódtak az agyamba a régi szép emlékek. Az első csókunk Casyvel. Az első együtt létünk. Az első randink. Minden. Soha nem tudtam igazán túl tenni magam rajta.

Hirtelen felpattantam majd ismét futni kezdtem. Még hallottam ahogy Drake utánam kiabál valamit de nem érdekel és nem is értettem. Hazafelé vettem az irányt. Berontottam a házba majd a konyhába siettem. Mikor megláttam Casy-t egy pillanatra megálltam. Rá mosolyogtam majd olyan érzékien csókoltam meg mint még soha.

-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál. - suttogtam ajkaiba majd még egy apró csókot leheltem rá.

Az egésznapomat vele töltöttem. Már azt is elfelejtettem miért is jöttem igazából. Mindent átbeszéltünk. Annyira jó volt ismét mellette tudnom magamat. Ez egy leírhatatlan érzés. Kijelenthetem, hogy ismét boldog vagyok. Boldog vagyok Casy mellett.

Estefelé kimentünk az egyik közeli parkba sétálni. Nem sokat beszélgettünk. Egyszerűen csak fogtuk egymás kezét és élveztük egymás társaságát. Szárnyaltam a boldogságtól.

Casy meglátott egy lányt a padon ülve sírni. Az én szerelmem jó szíve. Rögtön oda ment a lányhoz. Mikor leült mellé s az illető felemelte a fejét a lábaim a földbe gyökereztek. Azon gondolkoztam,hogy gyorsan elfutok vagy valami ilyesmi de a lábaim cserben hagytak.

-Mi a baj? -simogatta meg a vállát Caranak de ő csak szipogva, fájdalommal és haraggal teli szemmel nézett rám. - Fiú van az ügyben igaz? - kérdezte ismét Casy.-Figyelj nem ismersz és én se téged de elmesélek neked egy történetet. Az a fiú ott. - mutatott rám. - Na ő életem szerelme. Ezelőtt 2 évvel sajnos elkellett hagynom de most visszatértem hozzá. Tudom,hogy nagyon összetört de most újra itt vagyok neki és nézd meg milyen boldog. Veled is ez fog történni hidd el. Te is újra boldog leszel és még az is lehet, hogy visszajön hozzád az a bizonyos fiú. - mosolygott Carara majd megölelte.

Cara felállt majd elém sietett.

-Legyetek boldogok. - mondta kicsit flegmán még is szomorúan majd elejtett egy könnycseppet.

Azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Két tűz közé kerültem. Mindegyiket szeretem és most fogalmam sincs mit tegyek. Hisz én Carat is szeretem. Mindennél jobban szeretem de még is megjelent Casy és el is felejtettem őt.

Haza fele menet egy szót sem szóltam csak lehajtott fejjel ballagtam Casy mellett. Egyre jobban hiányzott Cara és fájt..igen rettenetesen fájt amit vele tettem.

Éjjel mikor már Casy elaludt kiszöktem mellőle majd Carahoz indultam. Felmásztam az erkélyére majd halkan bekopogtam. Még fent volt. Épp a laptopját nyomkodta. Mikor megpillantott láttam,hogy felcsillan a szeme de közben pedig legszívesebben úgy pofán vágott volna hogy csak na.

-Mit keresel itt? - kérdezte dühösen.

-Mindent helyre hozok megígérem. -mondtam neki majd reménykedtem, hogy megért.

-Nem kell semmit sem helyre hoznod és most azonnal takarodj innen ameddig szép és nőies a hangom. - mondta kicsit már hangosabban.

-Nem fogok elmenni. -mondtam neki majd megfogtam mindkét kezemmel csuklóját majd arcát akartam megsimogatni mire akkora pofontot adott,hogy belecsengett a fülem. Becsapta maga után az ajtót, elhúzta a függönyt majd lámpáját is leoltotta.

Casy.

Sziasztok.:) Meghoztuk nektek a kovetkezo részt.Reméljuk tetszeni fog.:) A blog új szereplovel gazdagodott Casy Truscott személyében. Jobb oldalt megtalálható a képe.:)

Jó olvasást:*♥

12.rész
*Justin szemszög

Haza értem…itthon vagyok. Fura érzés,de tudom nekem ő kell. Elballagtam az ajtóig és kopogtam. Anya nyitott ajtót. Különösebben nem volt meglepődve. Boldog volt de nem volt izgatott. Tudta hogy bizonyára nem utoljára mentem el és jöttem haza. Megölelt és mondta, hogy mennyek be. Mindig tudja ,hogy mikor van valami baj. Egyből kiszúrta ,de kivételes módon most csak annyit mondott,hogy "gyere a konyhába. Van itt valaki". Szívem hevesebben kezdett dobogni. Tudtam, hogy Cara. Egy pillanatra meg is nyugodtam. Levettem a cipőmet és a bőröndömet a földön hagytam. Mély levegőt vettem és a konyhába siettem.

-Casy. -azt hittem rosszul látok.Egy pillanatig még levegőt se vettem.-Mi…mit keresel itt?Mért jöttél vissza?

A padlóra rogytam és kezemmel betemettem az arcom. Úgy éreztem szívem még 1000 darabra hullik szét. Odajött és leült mellém.

-Hiányoztál. Látni akartalak. Ezért jöttem vissza. Justin én szeretlek.

-Ha..ha nem mentél volna el most minden más lenne. Mért mentél el? Tudod arra kelni ,hogy "el kell mennem sajnálom ne keress" nem a legjobb.16 éves voltam és őrülten szerelmes beléd. Nem is tudod mit tettél velem. És az hogy 2 évvel később megjelensz váratlanul úgy ,hogy már mást szeretek...Ez még nekem se megy.

-Már itt vagyok minden olyan lesz mint régen.

-Nem Casy semmi nem lesz olyan. Már minden más. 2 év hosszú idő és az aki most vagyok…Aki miattad lettem…nem olyan mint régen. A fájdalom megváltoztatja az embereket. Belőlem a legrosszabbat hozta ki. A lehető legrosszabbat. Drogok, fű,pia egy éjszakás kapcsolatok.. El kell mennem. -felpattantam a földről és futni kezdtem.

Azt hittem így majd kifutom magamból a fájdalmat. Drake-hez mentem.

-Haver mi van veled? Mi a baj? Rég láttak.

-El mentem és nincs semmi baj. Vagyis van de nincs kedvem beszélni róla. Anyag kéne.

-Gyere be. Lazuljunk egy kicsit.

Tudom nem kellett volna ,de nem bírtam már tovább. Régen is mindig a drogba menekültem. Mint most. Hagytam hogy a füst elnyelje az összes fájdalmamat.

I'm going home.

Sziasztok.♥ Úgy volt,hogy majd csak jovohéten hozunk új részt de Halloween alkalmából elobb megkapjátokJ

Boldog Halloween-t mindenkinek és jó olvasástJ♥

11.rész

A fájó érzelmek villámként csaptak szívembe mikozben haza fele tartottam. Nem. Az hulyeség,hogy haza, hisz nekem ott az otthonom ahol Cara van. Még csak most ment el de már csak az uresség tátong korulottem. Ez egy leírhatatlan érzés. Duhos voltam magamra,hogy ezt tettem vele.

Belépve az ajtón csendet és nyugalmat szerettem volna magam korul. Egyedul szerettem volna lenni és átgondolni a dolgokat.

A szobámba ultem mikor kopogtak.

Az elso gondolatom rogton az volt,hogy hát ha Cara az pedig tudtam,hogy ez lehetetlen de még is bíztam benne. Kinyitottam az ajtót majd az aggódó Destyvel találtam szembe magam.

-Jól vagyok. -mondtam neki rogton egyhangúan majd hagytam,hogy bejojjon.

-Justin annyira sajnálom. Én tehetek az egészrol. Rossz így látni téged. -mondta lehajtott fejjel.

-Most már mindegy. Sajnálhatod csak az sajnos rohadtul nem elég. Életem szerelme elment és egy sajnálommal nem fog vissza jonni. -mondtam neki szarkazmussal majd az ablakhoz sétáltam. -Hogy lehettem ekkora gyokér? Nem hiszem el. Azt bántottam meg akit a legjobban szeretek. És a legnagyobb fájdalom az az,hogy nem csak te tehetsz róla. Egy megcsaláshoz két ember kell.

-Ne gyotord magad. Nem illettetek ossze és ennyi az egész. Cara nem való hozzád. Ugyan olyan mint a tobbi. -mondatára ideges lettem s okollel belevágtam egyet a falba majd mérgesen rá pillantottam.

Muszáj volt valahogy lenyugtatnom magam. Droghoz nem nyúlhattam hisz Cara leszoktatott róla és ha megtudná,hogy megint anyaghoz nyúltam tuti hátat fordítana nekem végleg. Okolbe szorított kézzel álltam ott és gondolkoztam,hogy mi tévo legyek.

Desty szemszoge*

Justin forrt az idegtol. Ismerem és tudtam,hogy nagyon gyorsan le kell ilyenkor nyugtatni. Droghoz nem akart nyúlni így csak egy választás maradt. Elvégre férfibol van o is.

Lassan oda sétáltam hozzá amit o végig nagy figyelemmel kovetett. Beletúrtam hajába majd vadul megcsókoltam. Féltem,hogy mit fog szólni de egy próbát megért. Rám pillantott majd egy kis ido múlva ugyan olyan vadul visszacsókolt. Az ágyra fektetett majd vetkoztetni kezdett mikozben még mindig ajkaimat "tépte".

Mint ahogy már mondtam nagyon ideges volt ezért mindenre felkészultem. Egy hirtelen mozdulattal belém tolta férfiasságának teljes méretét majd ki és be húzogatta azt hatalmas gyorsasággal. Pár perc múlva o is és én is elmentunk. Láttam arcán,hogy megnyugodott. 

-Ezt felejtsuk el. Nem tortént semmi és senkinek egy szót sem.-mondta zihálva mire én egy aprót bólintottam s ledolt mellém.

Mivel már éjfél kozeledett hamar el is aludt. Nem akartam el menni mellole így szorosan hozzá bújtam. Vágytam a szeretetére. Azt hittem majd jó szorosan átolel de nem így volt. Átfordult a másik oldalára s úgy aludt tovább. Meghúztam a vállam majd kovettem példáját.

Justin szemszoge*

Reggel mikor felkeltem rettento buntudat fogadott. Feloltoztem majd kimentem az erkélyhez. Mihelyst leultem s elmerengtem a távolba rogton sírni kezdtem. Nagyon bántott a tudat,hogy lefekudtem Destyvel. És még nem is volt annyira jó mint Caraval. Visszakell szereznem. Nem hagyhatom elveszni ezt a  csodálatos kincset. Osszepakoltam pár ruhát,írtam egy rovid kis uzenetet Destynek majd elindultam életem szerelméhez. Autóval mentem. Egész úton gondolkoztam,hogy mit fogok majd mondani. Arra a dontésre jutottam,hogy beszélek a szuleimmel és egyutt elmegyunk Carahoz. Nagyon szeretem ot és visszafogom kapni.

Really gone.

10.rész

-Ne már Cara kérlek. -jott utánam Justin.

-Hagyj békén. Nem érdekelsz.

-De ez csak egy vicc volt.

-Hát mondhatom kurva jó vicc volt. Elájultam a reptéren aztán kórházba kerültem ahol azt hitték hogy terhes vagyok. Van fogalmad mit éreztem akkor?Utána annyira sírtam miattad hogy még nyugtató is kellett a hülye hívásod se segített semmin. De az a legrosszabb hogy még most se tudok rád haragudni tudod?!Muszáj elmennem nem maradhatok itt. Ez az egész csak túl sok nekem.Igen most már nem röhögsz ugye?-mondtam neki gúnyosan.

-Én..én csak szeretlek. Ne menj el.

-Nem kellett volna hagynod hogy elmenjek...

-Nélküled egy semmi vagyok Cara..ha elmész én abba belehalok.

-Nem fogsz meghalni egy pár napig azt hiszed majd hogy felemészt a fájdalom,de nem fog csak erősebb leszel majd később tőle. És nehogy azt hidd hogy csak neked lesz nehéz. Pár ezer km-re tőled az én szívembe is egy kibaszott nagy lyuk lesz még jó pár évig.

Justin elkísért a reptérre. Egy szót sem szólt az út alatt. Reménykedett hogy csoda történik és puff minden a régi lesz,de nem így volt. Az álomképéből a hangosbemondó zökkentette ki ,hogy perceken belül indul a gépem. Ekkor láttam elsőnek sírni de nem utoljára.. Az én szememből is záporozni kezdtek a könnyek.

-Vigyázz magadra Cara.-alig bírt beszélni a sírástól az volt az a pont amikor legszívesebben maradtam volna.

 -Vigyázni fogok megígérem de te is és kérlek váltsd valóra az álmainkat amiket közösen megterveztünk. A Bora borai nászutat az óriási luxus házat egy nagy medencével a közepén egy gyönyörű kislán.. -nem tudtam befejezni a mondatomat a fájdalomtól.

-Szeretlek.

És azzal felszálltam a gépre,de már nem a kórházba ébredtem hanem arra hogy megérkeztem. Fogalmam sincs mi lesz. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam mit mondok majd nekik.:”Hellóka visszajöttem” vagy „minden elbaszódott és muszáj volt visszajönnöm” de a „Sajnálom minden a régi lesz” tűnt a legjobbnak. Bementem a kiskapun egyenesen az ajtóig. Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Anya állt az ajtóba meglepődve mintha szellemet látott volna, nem bírtam a szemébe nézni csak miután megölelt és letörölte a könnyeimet. -Minden rendben lesz kicsim. Most már minden rendben lesz.

Csak bólogattam és próbáltam elhinni hogy igaza van anyának.

Justin szemszög*

Az érzés amit érzek szinte elviselhetetlen. Nem tudom eldönteni hogy melyik a rosszabb. Ez hogy hazament és nélkülem próbál boldogan vagy nem boldogan élni vagy az hogyha meghalt volna akkor azt hinném hogy szeret. De ő szeret szeretnie kell. Pár óra gondolkozás után arra jutottam,hogy a halál rosszabb. Ott egy véget nem ért szerelem lenne most még van remény hogy egyszer visszajön..Visszafog jönni. Érte megyek. Nekünk együtt kell lennünk. Örökké.

Fun.

Sziasztok.:) Mint láthatjátok elég sok változás van a blogba.(kinézetileg)

Jobb oldalt megtalálhatóak a szereplok. Új háttérrel és egy fejléccel gazdagodtunk. Reméljuk tetszik az új kinézet.

 És meghoztuk az új részt is. Reméljuk az is tetszeni fog.:)

UI.: Koszonjuk,hogy olvassátok. I love you.♥

9.rész.

Nem igazán értettem,hogy most mit is tortent,de nagyon aggódtam. Féltem,hogy valami hulyeséget csinált vagy valaki bántotta. A gondolatok csak úgy cikáztak az agyamba. Nem tudtam,hogy mit csináljak. Próbáltam keresni egy ápolót,de sehol se volt senki. A recepciós is valahova elment.

*Jó kis korház,sehol egy árva lélek.* Gondoltam magamba. Mivel nem találtam senkit ezért visszamentem és újra tárcsáztam Justin számát de nem vette fel. Még soha nem aggódtam így egy fiúmért sem. Sírni akartam,de erosnek kellett lennem és minél elobb ki kellett találnom valamit.

Megpróbáltam Desty-t hát ha felveszi. Szerencsémre második csorgésre fel is vette.

-Mivan Jussal? - szóltam bele a telefonba.

-Gyere ide amilyen gyorsan csak tudsz,kérlek. Nem tudom mit csináljak. - sírta el a telefonba mondatát.

Ha még eddig nem aggódtam eléggé most már tuti. Felkaptam a telefonom és a pénztárcám,írtam egy kis uzenetet az ápolóknak,hogy ne aggódjanak és,hogy majd jovok a borondokért.

Futva rohantam ki az épuletbol. Végig futottam az egy és fél órás utat. Nem is észleltem a fáradságot csak egyetlen dolog érdekelt ami nem volt más mint,hogy minél elobb Justinékhoz érjek.Befutottam az erdobe majd a kis faház felé vettem az irányt. 

Oda érve láttam ahogy az egész ház világ. Mindenhol fel volt kapcsolva a villany. Befutottam s rogton Jus szobája felé indultam. Mikor benyitottam a két nevetgélo emberrel találtam szembe magam. Nem tudtam,hogy sírjak e vagy nevessek. Egy részt megkonnyebbultem, hogy nincs semmi baja. Más részt pedig rohadt duhos voltam rá.

Értetlenul álltam ott és figyeltem oket,mire Justin észbe kapott és felém sietett.

-Cara. El sem hiszed mennyire jó újra látni. - olelt meg mosolygósan,de én elloktem magamtól.

- Mi van? Nincs semmi bajod? Mi volt ez az egész? Csak miattad kijottem szó nélkul a korházból, át futottam egész New Yorkot, halálra aggódtam magam erre neked semmi bajod? - akadtam ki, majd bombáztam el kérdésekkel.

- Korházban voltál? Istenem jól vagy? Miért voltál ott? Mit csináltál? - fogtam meg két kezével arcomat,de én hátrébb léptem.

-Az most mindegy. Inkább magyarázd meg,hogy mi a francért vertetek át?

- Ez csak egy kisebb tréfa volt. Szerettem volna,hogy vissza gyere és ezt csak így tudtuk elérni.

- Hát gratulálok. Nagyon jó kis tréfa volt. Kár,hogy nem nevetek rajta. Rohadtul nem értem,hogy most ez mire volt jó. Miért nem jottél utánam? Azt gondoltad,hogy a hulye tréfáddal majd a karodba ugrok? Eddig nem haragudtam rád,de elérted,hogy haragudjak. - mondtam majd azzal rogton kiindultam a házból.

Nem érdekelt,hogy ez most,hogy esett neki. Tanulja meg,hogy vannak dolgokba határok és most rohadtul átlépett egyet.