Really gone.

10.rész

-Ne már Cara kérlek. -jott utánam Justin.

-Hagyj békén. Nem érdekelsz.

-De ez csak egy vicc volt.

-Hát mondhatom kurva jó vicc volt. Elájultam a reptéren aztán kórházba kerültem ahol azt hitték hogy terhes vagyok. Van fogalmad mit éreztem akkor?Utána annyira sírtam miattad hogy még nyugtató is kellett a hülye hívásod se segített semmin. De az a legrosszabb hogy még most se tudok rád haragudni tudod?!Muszáj elmennem nem maradhatok itt. Ez az egész csak túl sok nekem.Igen most már nem röhögsz ugye?-mondtam neki gúnyosan.

-Én..én csak szeretlek. Ne menj el.

-Nem kellett volna hagynod hogy elmenjek...

-Nélküled egy semmi vagyok Cara..ha elmész én abba belehalok.

-Nem fogsz meghalni egy pár napig azt hiszed majd hogy felemészt a fájdalom,de nem fog csak erősebb leszel majd később tőle. És nehogy azt hidd hogy csak neked lesz nehéz. Pár ezer km-re tőled az én szívembe is egy kibaszott nagy lyuk lesz még jó pár évig.

Justin elkísért a reptérre. Egy szót sem szólt az út alatt. Reménykedett hogy csoda történik és puff minden a régi lesz,de nem így volt. Az álomképéből a hangosbemondó zökkentette ki ,hogy perceken belül indul a gépem. Ekkor láttam elsőnek sírni de nem utoljára.. Az én szememből is záporozni kezdtek a könnyek.

-Vigyázz magadra Cara.-alig bírt beszélni a sírástól az volt az a pont amikor legszívesebben maradtam volna.

 -Vigyázni fogok megígérem de te is és kérlek váltsd valóra az álmainkat amiket közösen megterveztünk. A Bora borai nászutat az óriási luxus házat egy nagy medencével a közepén egy gyönyörű kislán.. -nem tudtam befejezni a mondatomat a fájdalomtól.

-Szeretlek.

És azzal felszálltam a gépre,de már nem a kórházba ébredtem hanem arra hogy megérkeztem. Fogalmam sincs mi lesz. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam mit mondok majd nekik.:”Hellóka visszajöttem” vagy „minden elbaszódott és muszáj volt visszajönnöm” de a „Sajnálom minden a régi lesz” tűnt a legjobbnak. Bementem a kiskapun egyenesen az ajtóig. Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Anya állt az ajtóba meglepődve mintha szellemet látott volna, nem bírtam a szemébe nézni csak miután megölelt és letörölte a könnyeimet. -Minden rendben lesz kicsim. Most már minden rendben lesz.

Csak bólogattam és próbáltam elhinni hogy igaza van anyának.

Justin szemszög*

Az érzés amit érzek szinte elviselhetetlen. Nem tudom eldönteni hogy melyik a rosszabb. Ez hogy hazament és nélkülem próbál boldogan vagy nem boldogan élni vagy az hogyha meghalt volna akkor azt hinném hogy szeret. De ő szeret szeretnie kell. Pár óra gondolkozás után arra jutottam,hogy a halál rosszabb. Ott egy véget nem ért szerelem lenne most még van remény hogy egyszer visszajön..Visszafog jönni. Érte megyek. Nekünk együtt kell lennünk. Örökké.