I'm going home.

Sziasztok.♥ Úgy volt,hogy majd csak jovohéten hozunk új részt de Halloween alkalmából elobb megkapjátokJ

Boldog Halloween-t mindenkinek és jó olvasástJ♥

11.rész

A fájó érzelmek villámként csaptak szívembe mikozben haza fele tartottam. Nem. Az hulyeség,hogy haza, hisz nekem ott az otthonom ahol Cara van. Még csak most ment el de már csak az uresség tátong korulottem. Ez egy leírhatatlan érzés. Duhos voltam magamra,hogy ezt tettem vele.

Belépve az ajtón csendet és nyugalmat szerettem volna magam korul. Egyedul szerettem volna lenni és átgondolni a dolgokat.

A szobámba ultem mikor kopogtak.

Az elso gondolatom rogton az volt,hogy hát ha Cara az pedig tudtam,hogy ez lehetetlen de még is bíztam benne. Kinyitottam az ajtót majd az aggódó Destyvel találtam szembe magam.

-Jól vagyok. -mondtam neki rogton egyhangúan majd hagytam,hogy bejojjon.

-Justin annyira sajnálom. Én tehetek az egészrol. Rossz így látni téged. -mondta lehajtott fejjel.

-Most már mindegy. Sajnálhatod csak az sajnos rohadtul nem elég. Életem szerelme elment és egy sajnálommal nem fog vissza jonni. -mondtam neki szarkazmussal majd az ablakhoz sétáltam. -Hogy lehettem ekkora gyokér? Nem hiszem el. Azt bántottam meg akit a legjobban szeretek. És a legnagyobb fájdalom az az,hogy nem csak te tehetsz róla. Egy megcsaláshoz két ember kell.

-Ne gyotord magad. Nem illettetek ossze és ennyi az egész. Cara nem való hozzád. Ugyan olyan mint a tobbi. -mondatára ideges lettem s okollel belevágtam egyet a falba majd mérgesen rá pillantottam.

Muszáj volt valahogy lenyugtatnom magam. Droghoz nem nyúlhattam hisz Cara leszoktatott róla és ha megtudná,hogy megint anyaghoz nyúltam tuti hátat fordítana nekem végleg. Okolbe szorított kézzel álltam ott és gondolkoztam,hogy mi tévo legyek.

Desty szemszoge*

Justin forrt az idegtol. Ismerem és tudtam,hogy nagyon gyorsan le kell ilyenkor nyugtatni. Droghoz nem akart nyúlni így csak egy választás maradt. Elvégre férfibol van o is.

Lassan oda sétáltam hozzá amit o végig nagy figyelemmel kovetett. Beletúrtam hajába majd vadul megcsókoltam. Féltem,hogy mit fog szólni de egy próbát megért. Rám pillantott majd egy kis ido múlva ugyan olyan vadul visszacsókolt. Az ágyra fektetett majd vetkoztetni kezdett mikozben még mindig ajkaimat "tépte".

Mint ahogy már mondtam nagyon ideges volt ezért mindenre felkészultem. Egy hirtelen mozdulattal belém tolta férfiasságának teljes méretét majd ki és be húzogatta azt hatalmas gyorsasággal. Pár perc múlva o is és én is elmentunk. Láttam arcán,hogy megnyugodott. 

-Ezt felejtsuk el. Nem tortént semmi és senkinek egy szót sem.-mondta zihálva mire én egy aprót bólintottam s ledolt mellém.

Mivel már éjfél kozeledett hamar el is aludt. Nem akartam el menni mellole így szorosan hozzá bújtam. Vágytam a szeretetére. Azt hittem majd jó szorosan átolel de nem így volt. Átfordult a másik oldalára s úgy aludt tovább. Meghúztam a vállam majd kovettem példáját.

Justin szemszoge*

Reggel mikor felkeltem rettento buntudat fogadott. Feloltoztem majd kimentem az erkélyhez. Mihelyst leultem s elmerengtem a távolba rogton sírni kezdtem. Nagyon bántott a tudat,hogy lefekudtem Destyvel. És még nem is volt annyira jó mint Caraval. Visszakell szereznem. Nem hagyhatom elveszni ezt a  csodálatos kincset. Osszepakoltam pár ruhát,írtam egy rovid kis uzenetet Destynek majd elindultam életem szerelméhez. Autóval mentem. Egész úton gondolkoztam,hogy mit fogok majd mondani. Arra a dontésre jutottam,hogy beszélek a szuleimmel és egyutt elmegyunk Carahoz. Nagyon szeretem ot és visszafogom kapni.

Really gone.

10.rész

-Ne már Cara kérlek. -jott utánam Justin.

-Hagyj békén. Nem érdekelsz.

-De ez csak egy vicc volt.

-Hát mondhatom kurva jó vicc volt. Elájultam a reptéren aztán kórházba kerültem ahol azt hitték hogy terhes vagyok. Van fogalmad mit éreztem akkor?Utána annyira sírtam miattad hogy még nyugtató is kellett a hülye hívásod se segített semmin. De az a legrosszabb hogy még most se tudok rád haragudni tudod?!Muszáj elmennem nem maradhatok itt. Ez az egész csak túl sok nekem.Igen most már nem röhögsz ugye?-mondtam neki gúnyosan.

-Én..én csak szeretlek. Ne menj el.

-Nem kellett volna hagynod hogy elmenjek...

-Nélküled egy semmi vagyok Cara..ha elmész én abba belehalok.

-Nem fogsz meghalni egy pár napig azt hiszed majd hogy felemészt a fájdalom,de nem fog csak erősebb leszel majd később tőle. És nehogy azt hidd hogy csak neked lesz nehéz. Pár ezer km-re tőled az én szívembe is egy kibaszott nagy lyuk lesz még jó pár évig.

Justin elkísért a reptérre. Egy szót sem szólt az út alatt. Reménykedett hogy csoda történik és puff minden a régi lesz,de nem így volt. Az álomképéből a hangosbemondó zökkentette ki ,hogy perceken belül indul a gépem. Ekkor láttam elsőnek sírni de nem utoljára.. Az én szememből is záporozni kezdtek a könnyek.

-Vigyázz magadra Cara.-alig bírt beszélni a sírástól az volt az a pont amikor legszívesebben maradtam volna.

 -Vigyázni fogok megígérem de te is és kérlek váltsd valóra az álmainkat amiket közösen megterveztünk. A Bora borai nászutat az óriási luxus házat egy nagy medencével a közepén egy gyönyörű kislán.. -nem tudtam befejezni a mondatomat a fájdalomtól.

-Szeretlek.

És azzal felszálltam a gépre,de már nem a kórházba ébredtem hanem arra hogy megérkeztem. Fogalmam sincs mi lesz. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam mit mondok majd nekik.:”Hellóka visszajöttem” vagy „minden elbaszódott és muszáj volt visszajönnöm” de a „Sajnálom minden a régi lesz” tűnt a legjobbnak. Bementem a kiskapun egyenesen az ajtóig. Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Anya állt az ajtóba meglepődve mintha szellemet látott volna, nem bírtam a szemébe nézni csak miután megölelt és letörölte a könnyeimet. -Minden rendben lesz kicsim. Most már minden rendben lesz.

Csak bólogattam és próbáltam elhinni hogy igaza van anyának.

Justin szemszög*

Az érzés amit érzek szinte elviselhetetlen. Nem tudom eldönteni hogy melyik a rosszabb. Ez hogy hazament és nélkülem próbál boldogan vagy nem boldogan élni vagy az hogyha meghalt volna akkor azt hinném hogy szeret. De ő szeret szeretnie kell. Pár óra gondolkozás után arra jutottam,hogy a halál rosszabb. Ott egy véget nem ért szerelem lenne most még van remény hogy egyszer visszajön..Visszafog jönni. Érte megyek. Nekünk együtt kell lennünk. Örökké.

Fun.

Sziasztok.:) Mint láthatjátok elég sok változás van a blogba.(kinézetileg)

Jobb oldalt megtalálhatóak a szereplok. Új háttérrel és egy fejléccel gazdagodtunk. Reméljuk tetszik az új kinézet.

 És meghoztuk az új részt is. Reméljuk az is tetszeni fog.:)

UI.: Koszonjuk,hogy olvassátok. I love you.♥

9.rész.

Nem igazán értettem,hogy most mit is tortent,de nagyon aggódtam. Féltem,hogy valami hulyeséget csinált vagy valaki bántotta. A gondolatok csak úgy cikáztak az agyamba. Nem tudtam,hogy mit csináljak. Próbáltam keresni egy ápolót,de sehol se volt senki. A recepciós is valahova elment.

*Jó kis korház,sehol egy árva lélek.* Gondoltam magamba. Mivel nem találtam senkit ezért visszamentem és újra tárcsáztam Justin számát de nem vette fel. Még soha nem aggódtam így egy fiúmért sem. Sírni akartam,de erosnek kellett lennem és minél elobb ki kellett találnom valamit.

Megpróbáltam Desty-t hát ha felveszi. Szerencsémre második csorgésre fel is vette.

-Mivan Jussal? - szóltam bele a telefonba.

-Gyere ide amilyen gyorsan csak tudsz,kérlek. Nem tudom mit csináljak. - sírta el a telefonba mondatát.

Ha még eddig nem aggódtam eléggé most már tuti. Felkaptam a telefonom és a pénztárcám,írtam egy kis uzenetet az ápolóknak,hogy ne aggódjanak és,hogy majd jovok a borondokért.

Futva rohantam ki az épuletbol. Végig futottam az egy és fél órás utat. Nem is észleltem a fáradságot csak egyetlen dolog érdekelt ami nem volt más mint,hogy minél elobb Justinékhoz érjek.Befutottam az erdobe majd a kis faház felé vettem az irányt. 

Oda érve láttam ahogy az egész ház világ. Mindenhol fel volt kapcsolva a villany. Befutottam s rogton Jus szobája felé indultam. Mikor benyitottam a két nevetgélo emberrel találtam szembe magam. Nem tudtam,hogy sírjak e vagy nevessek. Egy részt megkonnyebbultem, hogy nincs semmi baja. Más részt pedig rohadt duhos voltam rá.

Értetlenul álltam ott és figyeltem oket,mire Justin észbe kapott és felém sietett.

-Cara. El sem hiszed mennyire jó újra látni. - olelt meg mosolygósan,de én elloktem magamtól.

- Mi van? Nincs semmi bajod? Mi volt ez az egész? Csak miattad kijottem szó nélkul a korházból, át futottam egész New Yorkot, halálra aggódtam magam erre neked semmi bajod? - akadtam ki, majd bombáztam el kérdésekkel.

- Korházban voltál? Istenem jól vagy? Miért voltál ott? Mit csináltál? - fogtam meg két kezével arcomat,de én hátrébb léptem.

-Az most mindegy. Inkább magyarázd meg,hogy mi a francért vertetek át?

- Ez csak egy kisebb tréfa volt. Szerettem volna,hogy vissza gyere és ezt csak így tudtuk elérni.

- Hát gratulálok. Nagyon jó kis tréfa volt. Kár,hogy nem nevetek rajta. Rohadtul nem értem,hogy most ez mire volt jó. Miért nem jottél utánam? Azt gondoltad,hogy a hulye tréfáddal majd a karodba ugrok? Eddig nem haragudtam rád,de elérted,hogy haragudjak. - mondtam majd azzal rogton kiindultam a házból.

Nem érdekelt,hogy ez most,hogy esett neki. Tanulja meg,hogy vannak dolgokba határok és most rohadtul átlépett egyet. 

Cryptic statement.

                      8.rész.

-Nem. Én nem lehet terhes. Ez valami félreértés. -mondtam aggódó hangon. Még a nem létezo szervem is remegett az idegtol.

- Pedig itt van a lelet. Minden az bizonyítja,hogy kisbabát vár. - adta oda a lapot a kezembe, amit én szóról szóra elolvastam.

- De nem az nem lehet. - raktam le a lapot s kezeimmel betemettem az arcom, majd hirtelen ismét rá szegeztem tekintetem.- Várjon. Én Cara Johnson vagyok. Nem pedig Samanta Parks.  -mondtam, mire a Dr. úr kivette a kezembol a szerzeményt.

- Elnézést. Bizonyára valahogy elkevertuk a leleteken és rosszat hoztam be. Elnézést. - mondta mire kirohant és pár perc múlva egy újabb lappal jelen meg elottem. - Ez az on lapja. - nyomta a kezembe mosolygósan.

- Úgy tunik tényleg semmi baja, csak a kimerultség. -mondatára igazán megkonnyebbultem, de ami egyáltalán nem nyugtatott, inkább még jobban felidegesített az az,hogy itt kell bent aludnom.

Sokáig gondolkoztam még dolgokon. Egyre fárattabnak éreztem magam,majd a párnámra doltem. Nem akartam elaludni ezért a TV-t kezdtem el nézni.

Hirtelen felijedtem. Tuti elaludtam mert már csak arra keltem,hogy nem szól a TV. Az órámra pillantottam ami 23:47et mutatott. Azt hittem,hogy már van egy olyan hajnali 4-5 óra de sajnos tévednem kellett. Nem tudtam aludni csak forgolódtam és folyamatosan a sírás kerulgetett. Folyton képek,jelenetek,kozos emlékek jelentek meg a fejembe s csak egy név járt a fejembe. Az a bizonyos név. Justin Bieber. Hol lehet most? Mit csinálhat? Kivel van? Gondol egyáltalán rám? Hiányzok egyáltalán neki? Nem bírtam tovább. A konnycseppek végig folytak az arcomon. Sírógorcs tort rám. Ordítani bírtam volna annyira fájt a tudat,hogy nincs velem. Talán még csak most fogtam fel,hogy végleg vége a kettonk kapcsolatának. Ez alatt a pár hónap alatt annyira megszerettem,hogy tényleg nála jobban még soha nem szerettem senkit sem. A mindenem volt és mindig az. Nagyon hiányzik.

Hirtelen megrezzent a telefonom. Az éjjeli szekrényem felé kaptam a tekintetem. Felnyitottam a telefonzárat és megpillantottam a Justin nevet. Nem uzenett kaptam tole hanem hívást. Jobban mondva csak csorgetett amit nem értettem ezért visszahívtam.1. csorgésre felvette majd meggyotort hangon bele szólt.

-Hol vagy? Szukségem van rád és a szerelmedre.Nem bírom már ezt tovább. Gyere vissza ha nem akarod,hogy tonkre menjek.- mondta majd megszakadt.  

Please don't go.

                         7.rész.

Nagyot csalódtam Justinba, de Destybe még nagyobbat.Istenem miért kellett ez nekem.Miért?..Miért nem volt jó nekem az a világ amiben éltem? Anyuék is hiányoznak. Mindig mellettem álltak és eldobtam őket egy pillanat alatt.Haza megyek.

-Miért pakolsz?-kérdezte Justin.

 -Jus, szerinted mért pakolok?

 -Ennek nem így kellett volna történnie..Nem is kell.Ne menj haza kérlek.

 -Akkor hogy kellett volna?Nem haragszom rád csak fáj,de bizonyára még sok dolog fog fájni az életemben.Már eldöntöttem.Megyek.

Olyan dühösség és fájdalom volt az arcán mint még soha. Idegtől dúlva rohant ki az ajtón. Utána akartam menni. Nekem sem könnyű csak úgy elengednem ezt a pár hónapot. De nem. Tartanom kell magam. Erős leszek..

-Hé Cara ne menj.Bocsánat..tényleg én nem vagyok ilyen.Hamarabb elkellet volna mondanom neked mit érzek Justin iránt.-kezdte le Desty is.

 -Igen tényleg el kellett volna, de már nem változtatna semmin. Örülök hogy megismertelek de elmegyek. Csak ígérd meg hogy vigyázol Justinra.-mondtam könnyes szemekkel.

-Ne menj el és akkor vigyázol rá te.

-Sajnálom már eldöntöttem.Megyek.

Össze pakoltam.Indulásra készen álltam mikor Justin lépett a szobába.

 -Nem mehetsz el.

-Ne kezd! Kérlek ne nehezítsd meg.Köszönök nektek mindent! Köszönöm hogy egy igaznak hitt barátnőt ismertem meg benned és hogy befogadtál. Köszönöm neked Justin, hogy megismerhettelek, hogy vigyáztál rám ,hogy sose éreztem magam egyedül mert te mindig ott voltál még ha csak pár hónapról is volt szó. Köszönöm, hogy megtanítottál arra milyen az igazi szeretet mert én megtanultam szeretni és te is. Megmutattad nekem milyen az az élet amilyet elképzeltünk magunknak... Ha nekünk együtt kell lennünk újra egymásra találunk és akkor nem egyek el. Szeretlek titeket.-kiléptem a kis házból.

Magam után húzva a bőröndöm. Hívtam egy taxit utoljára végig sétáltam még a Time Squaren és a reptérre mentem. Kicsit féltem talán nem kéne haza mennem. Mit fognak szólni......

-Kisasszony jól érzi magát? -hallottam meg hirtelen egy férfi hangot.

-persze persze..in..indul.aa gépem.

Aztán minden elsötétedett.

A mentőautóba keltem fel. Ezt nem hiszem el minden azt akarja hogy itt maradjak.?  

-Hölgyem ön bizonyára végkimerülést kapott.Pihennie kell,De a kórházban még megvizsgálják.-mondta az ápoló.

Utálom a kórházakat kiskoromba sokat voltam mert anya beteg volt. Mindig rossz érzés tölt el ilyenkor. Szerencsére egyedül vagyok a korterembe. Alig várom hogy kiengedjenek pedig még csak most jöttem. Remélem hamar megjön a vizsgálat eredménye és elmehetek.

Dr.Simon jött be az ajtón.Elég nyugodt volt.

-Én mondtam hogy nincs semmi baj.-kezdtem bele rogton.

 -Ne olyan hevesen hölgyem maga még csak 16 éves ugye? -állított meg az orvos.

 -Igen és?

 -Van esetleg barátja?

-Nincs..már nincs.

 -A vizsgálatok alapján terhes.

First cheating.

                            6.rész.

                        Pár hét múlva*

Hatalmas kopogásokra keltunk. Nem tudtuk ki lehetett az. Justin lassan kikelt és óvatosan kinyitotta a bejárati ajtót. Az ajtó elott két oltonyos godzilla állt. Hamar kiderult,hogy  a két teremtés a behajtók voltak. Jottek a lakbér pénzért csak,hogy nem tudtuk megadni nekik. Fél éves elmaradást nehéz behozni. Azonnal kilakoltattak minket és sikeresen az utcára kerultunk.

-Hogy hozhattál ide? Fél éves elmaradás? Ez komoly,hogy lehetettek ennyire felelotlenek?Utcára kerultunk..szuper. - duhongtem a borondomet húzva magam után.

-Nyugodj már meg.Senki nem mondta,hogy nincs hova mennunk. - formedt rám Justin.

Jobbnak láttam,hogy ha inkább befogom és halkan megyek utánuk. Rengeteget kellett sétálni. Justin és Desty jókat nevettek míg én a konnyeimet vissza tartva sétáltam mogottuk.

Egy jó 1 és fél óra gyaloglás után egy erdohoz érkeztunk. Nagyon reménykedtem benne,hogy nem valami erdo kozepi kis viskóba akar vinni Jus.,de sajnos így volt.

Egy rozzant faházba kell leélnem az életem. Szuper…Még szerencse,hogy víz meg ilyesmi van.Mikor korbe vezettek rájottem,hogy nem is olyan rossz. Szép otthoniasan be volt rendezve. Épp a szobánkból indultam ki amikor meghallottam Justin-t és Desty-t beszélgetni. És hát milyen egy lány ha kiváncsi?! Rogton elkezdtem hallgatózni.

-Még mindig nem értem miért nem én. - mondta szomorú hangon Desty.

-Ne kezd már. Rengetegszer megbeszéltuk,hogy ami volt az elmúlt. Egy csók volt és semmi más. - felelt rá Justin.

-Csak egy csók? Neked az csak egy csók volt?-emelte fel hangját mire Justin csitítgatni kezdte. - Egy hétig minden áldott nap lefekudtunk. Azt mondtad engem szeretsz. Úgy bántál velem akkor abban az egy hétben mint most Caraval. Olelgettél.Csókolgattál. Minden ami kellett és én akkor éreztem magam igazán boldognak. -mondta majd mondata végére elsírta magát.

- Jól van. Ne sírj. Gyere ide. -mondta neki Jus.

- Miért Cara? Tényleg egy 16 éves gyerekkel akarsz lenni?

-Nem tudom.

Na ez az az utolsó mondat amit már nem bírtam.Fájt minden. Nem tudja,hogy velem akar lenni?

Kiléptem az ajtón majd megálltam elottuk. Azt hittem a „nem tudom” mondata után már nem érhet fájdalmasabb érzés a mai napon,de tévedtem. Desty Justin olében ult. Justin arcát simogatta kozben pedig puszikat lehelt hol arcára hol ajkára.

New life.

                        5.rész

Be kell valljam nagyon féltem.Elhagyom a családom egy fiúért akit alig ismerek. A családom akik mindig a legjobbat akarták nekem és mellettem álltak.De tudom,hogy jól döntöttem.Ha pedig nem hát akkor meg lesz majd valahogy. Nem fogok a holnapon aggódni,a mának élek. Azt csinálok amit akarok. Senki se gátol semmiben. Elindultunk valahova. A nagyvilágba. Egész úton gondolkoztam vajon jól döntök-e. Reggel mikor felkeltem Justin csak rám mosolygott és vezetett tovább. Kicsit később megérkeztünk New York-ba egyszerűen el se hittem. Olvas a gondolataimba, az életem legnagyobb álma ideköltözni. Ez az álmok városa. Itt minden teljesül. Kiszálltam a kocsiból. Mikor cipőm megérintette a talajt éreztem ez egy más világ ez A város..a város ami sosem alszik. Este 9 óra lehetett a Time Squar-en sétáltunk bőrönddel a kezünkben. Minden hol csak taxik az egész utca szinte világított,az emberek boldogok és kedvesek voltak. Bámulva néztem az épületeket. Sose voltam még ilyen boldog.

-Hova megyünk?-kérdeztem tőle.

-Ide. -és rámutatott egy házra.

Kicsi volt,rideg és eléggé lepukkant de nem érdekelt. Az volt a fontos hogy vele legyek.

-Ő itt Destyne. -mutatott az elotte álló lányra.

-Csak hívj Destynek. -ölelt meg barátságosan.

 -Itt fogunk lakni.Tudom nem éppen a legszebb és mi már ismerjük a luxust de megígérem lesz ez még máshogy is.

-Nem érdekel! A lényeg hogy veled.

Desty nagyon aranyos és barátságos lánynak tűnt.Egyből tudtam hogy jóba leszünk.

-Korán van még fiatalok.Bulizzunk.-mondta Desty.

Justin elővette a piákat meg a cigit. Később előkerült a fű is. Eléggé beálltunk. Táncoltunk. Beszélgettünk. Desty már javába elmúlt 18 de mégse kezeltek kislányként aminek nagyon örültem. Megnéztük a naplementét a háztetőről. Tudom azt mondtam,hogy nem érdekel mi lesz holnap de az igen hogy miből fogunk új ruhákat venni vagy mit fogunk enni és lesz e tető a fejünk felett. Nekem még suliba lenne a helyem..

-Justin..Mi.. miből fogunk megélni?-kérdeztem.

-Mindened meglesz megígérem!

Vagyis a drog. Nem igazán örültem az ötletnek.De nem igazán volt más választásom így beletörődtem. Azon is elgondolkoztam mi lehet Jus és Desty között remélem csak barátok és sose volt köztük semmi más.