Reminiscences.

18.rész

-Justin elég! Mondd el, már úgyis mindegy.
-Casy..Jó üljünk le.

                                  Cara szemszög*

Sose így képzeltem el a terhességet. Azt hittem hogy legalább 25 leszek,gazdag, lesz egy szép házam és egy férjem akit szeretek és szépen békében várjuk a csöppség érkezését. De ez helyett most kaptam egy tini terhességet egy fiúval aki nem szeret.
Ezek még csak a kisebb gondok. Miből fogom felnevelni? Hogy fogok továbbtanulni? Ami pedig a legfájóbb, mit mondok majd neki amikor megkérdezi: apa mért nincs ott a szülinapjaimon?,mért nincs ott a ballagásomon?,hol van amikor elsőnek összetörik a szívem?Apa mért nincs ott az esküvőmön,Mért nem része az életemnek?
Amikor ezekre gondolok iszonyatos nagy fájdalom uralkodik el rajtam és düh. Mindent kinéztem Justinból de ezt nem. Erre sose gondoltam volna. Nincs más választásom erősnek kell lennem. Az örökbe adás fel se merült bennem ,de az ,hogy elvetetem elég sokszor..Egyre többször..

Egy elég hosszú séta után egy erdőhöz értem ahova elég sokszor mentem kiskoromba. A legjobb barátnőmmel fedeztem fel ezt a helyet úgy 7 évesen. Az erdő közepén van egy kis patak meg egy fapad mindig ide szöktünk a szüleink elől.

Nagyon régen voltam már itt. Mintha újra kislány lennék, aki most valószínűleg nem lenne rám büszke ahogyan Eli sem. Igen a legjobb barátnőm meghalt rá 2 évre hogy felfedeztük ezt a helyet 9 évesen autóbalesetben. Fura mert még Justinnak se meséltem róla soha, igazából soha senkinek se mondtam még el. Mindenki másképp gyászol. Én próbáltam leplezni a fájdalmamat és nem mutatni senkinek mintha nem is érdekelt volna..Fura érzés, hogy ő örökké egy 9 éves kislány marad és soha nem nő fel.. Mindig elképzeltük ,hogy majd egyszerre fogunk szülni és kislányaink lesznek akiket Ashley-nek és Alison-nak fognak hívni és majd megmutatjuk nekik ezt a helyet és ők is legjobb barátnők lesznek. Most nem tartottam vissza a könnyeimet és csak úgy záporoztak bele a kis patakba. -Hiányzol Eli. -suttogtam. -Szükségem lenne most rád. Mért hagytál itt?..

Aztán beszélgetni kezdtem vele mintha valamelyik fa mögött lapulna és vártam hogy előjöjjön és azt mondja „nem lesz semmi baj mert itt vagyok”. Eldöntöttem. Megtartom a babát és felnevelem Eli miatt is... Úgy 2 óra múlva hazamentem le dőltem az ágyra és elaludtam.

                                  Justin szemszög*

-Cara az a lány aki a padon sírt és aki az előbb a ház előtt is sírt.. Ő az a lány akiről meséltem csak azt hazudtam ,hogy ő is itt hagyott mint te. ő nem ment el itt van és..És terhes és fogalmam sincs mit fogok most csinálni. -sírtam el magam mire Casy is elérzékenyült.

The truth always turns out.

17.rész

-Miért vagy így letörve édesem? -ölelt meg hátulról Casy.

-Nem vagyok letörve. -probáltam egy erőltetett mosolyt csalni arcomra.

-Hát jó. Ha nem hát nem. -megvonta vállát majd ölembe ült.

Cara szemszöge*

Annyira bánom már azt a napot amikor megismerkedtem vele. Miért kellett beleszeretnem? Miért? Miért hagytam, hogy megbabonázzon? De még is mosolygok, hogy ha csak rá gondolok. Annyi szép percet okozott nekem. Mindig megnevetett. Önbizalmat,szeretetet és törődést kaptam tőle. Olyat adott amit még senki ezen a világon. …és most itt vagyok állapotosan…a nagy világba…egyedül. Nekem kéne a világ legboldogabb emberének lennem Justinnal együtt. Egy nagy hibám van. Bármennyi hülyeséget csinál még is, még mindig ugyanúgy, ugyan annyira szeretem.

Sokat gondolkoztam. Visszajátszódtak bennem az emlékek. Hirtelen felálltam majd az ajtó felé indultam. Nem akartam de a szívem vezette a testemet. Az agyam és a szívem folytonos veszekedésbe voltak az út alatt, majd mikor odaértem Justin háza elé és megpillantottam az ablakon keresztül, mintha az agyam meghalt volna. Csendben volt s csak a szívem ütemeit hallottam.

Az ajtó előtt álltam még pár percet majd becsöngettem. Egy perc se kellett s Justinnal találtam szembe magamat.

-Szia. -mondtam neki halkan lehajtott fejjel.

Nem szólt semmi csak kijött, majd becsukta maga mögött az ajtót.

-Justin nem szeretném, hogyha a gyerekünk apa nélkül nőne fel. -mondtam neki már könyörgő hangon s szemeim már könnyben úsztak.

-Cara. Értsd meg. Nem lehet. Nem akarom tönkre tenni az életem. Itt van nekem Casy. -mutatott bentre mondata közben. Itt elszakadt bennem valami majd kiabálni kezdtem vele.

-Hogy lehetsz ekkora féreg? Nem akarod tönkre tenni az életedet, de az Istenit te csináltad. Amúgy is és az én életemmel mi van? Az nem érdekel téged? Justin EZ A GYEREK NEM CSAK AZ ENYÉM!!! -kiabálásomra Casy is kijött majd csodálkozva és kétségbeesetten nézett Justinra.

-Mi-i van? -kérdezte halkan, félve.

-Most menj be kérlek. -mondta neki Jus majd megcirógatta arcát.

-Szóval még nem is tud róla. -mondtam flegmán.

-Nem tudta de valakinek hála most már tudnia kell róla.

-Meg érdemli az igazságot vagy nem? Te áradozol róla, hogy mennyire szereted. Na édesem hogyha annyira szereted akkor most legyen annyi benned, hogy nem hagyod a hazugságok és a kétségek közt… ha már engem így faszán cserben hagysz. -a mondat végére már elhalkult hangom, a földre szegeztem tekintetem majd sírva sétáltam ki nem csak az udvarából hanem a szívéből is.

Run away from responsibility.

16. rész

Justin szemszög*

-Nem! Nem nem és nem. Nem lehetsz terhes. -idegesen kitéptem Cara kezéből a tesztet és kidobtam.  -Ilyen nincs. Csinálj újat. - kiabáltam vele.

*Cara szemszög

Sírni kezdtem. Fogalmam se volt, hogy mi lesz ezután. Justin viselkedésétől is megijedtem. Próbáltam leállítani és beszélni vele de elrohant.

*Justin szemszög.

Egyből Casy-hez mentem. Sose féltem még ennyire.

-Justin mi a baj? - egy puszit nyomott az arcomra.

-Semmi. - mondtam egyhangúan. - Csak látni akartalak. -intéztem egy hamis mosolyt felé majd ölembe húztam.

-Nincs itthon senki. -mosolygott rám kajánul majd nekem esett.

Az ágyra döntöttem s behintettem puha bőrét apró puszikkal.

                                Cara szemszöge*

Egész végig a fürdőszobába sírtam, addig míg anya haza nem érkezett.

-Cara. Kislányom veled meg mi történt? -nyitott be majd leült mellém s szorosan magához húzott.

Ki vettem a kukából a tesztet majd a kezébe nyomtam. Ijedten pillantott rám majd ismét szorosan megölelt.

-Minden rendben lesz. - suttogta megnyugtatóan.

-Anya. Mi lesz velem így? Justin nem akarja a babát én viszont nem fogom elvetetni, de egyedül nem tudom felnevelni főleg ilyen fiatalon. - zokogtam anya vállán.

-Higyj nekem. Minden rendben lesz. Most ne gondolj ilyenekre fel fogjuk nevelni a kisbabádat. Mindenben segíteni fogok. -puszilta meg a homlokomat.

Nagy kő esett le a szívemről, hogy legalább ő itt van nekem.

Mikor már kezdtem ténylegesen megnyugodni kaptam egy üzenetet amitől ismét padlóra kerültem majd félve, sírni kezdtem.

*Justin üzenete*

Szia. Sajnálom a történteket, de ez nekem nem fog menni. Nem tudok felnevelni egy gyereket hisz még én is az vagyok. Felejtsük el egymást. Nem szeretném ezt, kérlek értsd meg. Vetesd el vagy nem tudom, de ez így nem fog menni. Ha megtartod akkor meg kívánom, hogy egy csodálatos és egészséges gyermeked szülessen és ha bármi baj van vagy valamire szükségetek van szólj. Még egyszer sajnálom.

Nagyon összetörtem és rettenetesen mérges voltam rá emiatt. Csak így itt tud hagyni amikor ez a gyerek az övé is. Ezt nem hiszem el. Mint egy rémálom de tényleg. Én szeretem őt és nem tudom, hogy nélküle, hogy fogom kibírni.

Justin szemszoge*

Nagyon nagy bűntudatom van de most én mit csináljak egy gyerekkel? Hisz még én is gyerek vagyok. Hogyan tudnám felnevelni? Amúgy is itt van nekem Casy.

Look!

15. rész

Nagyon szeretnék vele lenni, de nem tudom..nagyon rosszul érzem magam. Remélem tényleg valami vírus aztán szegénykémet is megfertőztem. Örülni fog nekem.

- Szia baba. - szóltam bele a telefonba miután 2. csörgésre fel vette.

- Szia Édesem. Hogy vagy? - köszönt vissza megnyugtató hangján.

- Ne haragudj de szerintem nem fog menni ez a találka. - mondtam szomorúan.

- Miért mi a baj? - kérdezte aggódva.

- Miután haza jöttem csináltam magamnak reggelit, aztán kb. fél óra múlva minden kijött belőlem.

- De jól vagy már? Vagy várj! Mindjárt ott vagyok. Megnézünk egy filmet aztán ki alszod magad. Lehet, hogy csak nem esett jól.

- De és ha valami vírus? Nem szeretném, hogy elkapd.

- Nem fogom. Na 10 perc és ott vagyok. Sietek. Szeretlek. - mondta majd azonnal lerakta a telefont.

Tényleg siethetett hisz talán még a 10 perc se telt le mikor megérkezett.

- Szia. - köszönt édesen majd bebújt mellém az ágyba. - Jobban vagy már? - kérdezte aggódva mire kezét arcomra simította.

- Hát.. őszintén szólva rettenetesen hányingerem van még mindig. Meg nem tudom szédülök. Olyan rossz a közérzetem.

- Arany szíved. - húzott magához jó szorosan. - Figyelj. Szerintem menjünk el dokihoz.

- Rendben. - mondtam beleegyezve.

A doki megvizsgált majd közölte velem, hogy semmi bajom. „Szuper akkor miért hányok egész nap?” Gondoltam magamba.

- Doktor úr. Nem látja, hogy milyen rosszul van? - kérdezte idegesen Justin.

- De látom. De semmi vírusnak nincs jele. - halkult el majd a lapjára szegezte a tekintetét. - Együtt voltak mostanában? Mondjuk úgy pár héttel ezelőtt? - kérdezte.

- Hát ami az illeti.. igen.

- Jó akkor csináljon otthon egy tesztet és akkor majd meglátjuk.

Elköszöntünk majd megköszöntük a segítséget. Haza fele bementünk egy patikába ahol vettünk egy terhességi tesztet. Otthon megcsináltam majd azután következett életem leghosszabb 3 perce. Mikor letelt izgatottan kezembe vettem a tesztet.

-         Nézd! - néztem fel Justinra aki a hátam mögött állt.