Please don't go.

                         7.rész.

Nagyot csalódtam Justinba, de Destybe még nagyobbat.Istenem miért kellett ez nekem.Miért?..Miért nem volt jó nekem az a világ amiben éltem? Anyuék is hiányoznak. Mindig mellettem álltak és eldobtam őket egy pillanat alatt.Haza megyek.

-Miért pakolsz?-kérdezte Justin.

 -Jus, szerinted mért pakolok?

 -Ennek nem így kellett volna történnie..Nem is kell.Ne menj haza kérlek.

 -Akkor hogy kellett volna?Nem haragszom rád csak fáj,de bizonyára még sok dolog fog fájni az életemben.Már eldöntöttem.Megyek.

Olyan dühösség és fájdalom volt az arcán mint még soha. Idegtől dúlva rohant ki az ajtón. Utána akartam menni. Nekem sem könnyű csak úgy elengednem ezt a pár hónapot. De nem. Tartanom kell magam. Erős leszek..

-Hé Cara ne menj.Bocsánat..tényleg én nem vagyok ilyen.Hamarabb elkellet volna mondanom neked mit érzek Justin iránt.-kezdte le Desty is.

 -Igen tényleg el kellett volna, de már nem változtatna semmin. Örülök hogy megismertelek de elmegyek. Csak ígérd meg hogy vigyázol Justinra.-mondtam könnyes szemekkel.

-Ne menj el és akkor vigyázol rá te.

-Sajnálom már eldöntöttem.Megyek.

Össze pakoltam.Indulásra készen álltam mikor Justin lépett a szobába.

 -Nem mehetsz el.

-Ne kezd! Kérlek ne nehezítsd meg.Köszönök nektek mindent! Köszönöm hogy egy igaznak hitt barátnőt ismertem meg benned és hogy befogadtál. Köszönöm neked Justin, hogy megismerhettelek, hogy vigyáztál rám ,hogy sose éreztem magam egyedül mert te mindig ott voltál még ha csak pár hónapról is volt szó. Köszönöm, hogy megtanítottál arra milyen az igazi szeretet mert én megtanultam szeretni és te is. Megmutattad nekem milyen az az élet amilyet elképzeltünk magunknak... Ha nekünk együtt kell lennünk újra egymásra találunk és akkor nem egyek el. Szeretlek titeket.-kiléptem a kis házból.

Magam után húzva a bőröndöm. Hívtam egy taxit utoljára végig sétáltam még a Time Squaren és a reptérre mentem. Kicsit féltem talán nem kéne haza mennem. Mit fognak szólni......

-Kisasszony jól érzi magát? -hallottam meg hirtelen egy férfi hangot.

-persze persze..in..indul.aa gépem.

Aztán minden elsötétedett.

A mentőautóba keltem fel. Ezt nem hiszem el minden azt akarja hogy itt maradjak.?  

-Hölgyem ön bizonyára végkimerülést kapott.Pihennie kell,De a kórházban még megvizsgálják.-mondta az ápoló.

Utálom a kórházakat kiskoromba sokat voltam mert anya beteg volt. Mindig rossz érzés tölt el ilyenkor. Szerencsére egyedül vagyok a korterembe. Alig várom hogy kiengedjenek pedig még csak most jöttem. Remélem hamar megjön a vizsgálat eredménye és elmehetek.

Dr.Simon jött be az ajtón.Elég nyugodt volt.

-Én mondtam hogy nincs semmi baj.-kezdtem bele rogton.

 -Ne olyan hevesen hölgyem maga még csak 16 éves ugye? -állított meg az orvos.

 -Igen és?

 -Van esetleg barátja?

-Nincs..már nincs.

 -A vizsgálatok alapján terhes.