Hard decision.

13.rész

Minden lehető rossz dolog egy pillanat alatt elszállt. Nem törődtem semmivel csak élveztem a pillanatot ameddig csak lehet. Az ágyon feküdtem hátra dőlve, kezeim tarkómon. Visszajátszódtak az agyamba a régi szép emlékek. Az első csókunk Casyvel. Az első együtt létünk. Az első randink. Minden. Soha nem tudtam igazán túl tenni magam rajta.

Hirtelen felpattantam majd ismét futni kezdtem. Még hallottam ahogy Drake utánam kiabál valamit de nem érdekel és nem is értettem. Hazafelé vettem az irányt. Berontottam a házba majd a konyhába siettem. Mikor megláttam Casy-t egy pillanatra megálltam. Rá mosolyogtam majd olyan érzékien csókoltam meg mint még soha.

-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál. - suttogtam ajkaiba majd még egy apró csókot leheltem rá.

Az egésznapomat vele töltöttem. Már azt is elfelejtettem miért is jöttem igazából. Mindent átbeszéltünk. Annyira jó volt ismét mellette tudnom magamat. Ez egy leírhatatlan érzés. Kijelenthetem, hogy ismét boldog vagyok. Boldog vagyok Casy mellett.

Estefelé kimentünk az egyik közeli parkba sétálni. Nem sokat beszélgettünk. Egyszerűen csak fogtuk egymás kezét és élveztük egymás társaságát. Szárnyaltam a boldogságtól.

Casy meglátott egy lányt a padon ülve sírni. Az én szerelmem jó szíve. Rögtön oda ment a lányhoz. Mikor leült mellé s az illető felemelte a fejét a lábaim a földbe gyökereztek. Azon gondolkoztam,hogy gyorsan elfutok vagy valami ilyesmi de a lábaim cserben hagytak.

-Mi a baj? -simogatta meg a vállát Caranak de ő csak szipogva, fájdalommal és haraggal teli szemmel nézett rám. - Fiú van az ügyben igaz? - kérdezte ismét Casy.-Figyelj nem ismersz és én se téged de elmesélek neked egy történetet. Az a fiú ott. - mutatott rám. - Na ő életem szerelme. Ezelőtt 2 évvel sajnos elkellett hagynom de most visszatértem hozzá. Tudom,hogy nagyon összetört de most újra itt vagyok neki és nézd meg milyen boldog. Veled is ez fog történni hidd el. Te is újra boldog leszel és még az is lehet, hogy visszajön hozzád az a bizonyos fiú. - mosolygott Carara majd megölelte.

Cara felállt majd elém sietett.

-Legyetek boldogok. - mondta kicsit flegmán még is szomorúan majd elejtett egy könnycseppet.

Azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Két tűz közé kerültem. Mindegyiket szeretem és most fogalmam sincs mit tegyek. Hisz én Carat is szeretem. Mindennél jobban szeretem de még is megjelent Casy és el is felejtettem őt.

Haza fele menet egy szót sem szóltam csak lehajtott fejjel ballagtam Casy mellett. Egyre jobban hiányzott Cara és fájt..igen rettenetesen fájt amit vele tettem.

Éjjel mikor már Casy elaludt kiszöktem mellőle majd Carahoz indultam. Felmásztam az erkélyére majd halkan bekopogtam. Még fent volt. Épp a laptopját nyomkodta. Mikor megpillantott láttam,hogy felcsillan a szeme de közben pedig legszívesebben úgy pofán vágott volna hogy csak na.

-Mit keresel itt? - kérdezte dühösen.

-Mindent helyre hozok megígérem. -mondtam neki majd reménykedtem, hogy megért.

-Nem kell semmit sem helyre hoznod és most azonnal takarodj innen ameddig szép és nőies a hangom. - mondta kicsit már hangosabban.

-Nem fogok elmenni. -mondtam neki majd megfogtam mindkét kezemmel csuklóját majd arcát akartam megsimogatni mire akkora pofontot adott,hogy belecsengett a fülem. Becsapta maga után az ajtót, elhúzta a függönyt majd lámpáját is leoltotta.