After one day love?

                      2.rész.

Felhívtam Carat,hogy jojjon ki mire o:
-Sajnálom,de nem tudok. Szobafogságba kerultem, mert valaki elmondta,hogy hol voltam. - mondta a telefonba.

-Egész életedben a szuleid fogják megmondani mit csinálj? Legyen egy kis izgalom az életedbe. Figyi. Este 11 óráig eldontheted,hogy megszoksz velem erre az egy éjszakára vagy pedig otthon punnyadsz a szobádba és tanulsz.

Mondtam neki,mire csak felsóhajtott és azt mondta majd hív.

                              Cara szemszoge*

Teljesen megbabonázott Justin. Még csak egy napja ismerem de már odáig vagyok érte. Más mint a tobbi és rettenetesen vonz a rossz fiús énje. Nagy gondolkozás után elkezdtem valami furcsát érezni. Elso sorban nagyon hiányzott és már látni akartam. Utána pedig elkezdett hivogatni az ismeretlen. Izgatott voltam,hogy mi lehet. Bíztam benne ezért bele mentem. Este anyáék már rég aludtak amikor 11et utott az óra.

Nagyon halkan lemásztam az erkélyen Justin pedig elkapott.

-Ez a beszéd. - mondta halkan.

Megfogta a kezem,korul nézett és rohanni kezdett. Beszálltunk fehér Ferrarijába és neki vágtunk az ismeretlennek. Izgultam de nem féltem. Nem féltem pedig fogalmam sem volt,hogy hova visz. Bíztam benne és csak ez számított.

Fél óra múlva egy kis elhagyatott tengerparti részhez értunk. Egy árva lélek se volt ott csak mi.

Leult a homokba majd mutatta,hogy ujjek le mellé. Elovett egy kis tasakot a zsebébol. Mikor megláttam azt hittem elájulok.

-Justin ugye nem akarsz drogozni? - szogeztem le neki a kérdést kerek szemekkel.

-De. Miért? Talán zavar? - mondta mire felszippantotta az anyagot. -Adnák neked is csak látom,hogy még milyen kis torékeny a lelked és az nem lenne valami jó ha itt rosszul lennél nekem. -mondta.

Justin már olyan 1 óra felé rendesen be volt állva. Vissza mentunk a kocsihoz. Megálltam az ajtó elott és vártam,hogy kinyissa. Elém állt és neki nyomott. Két kezét autójának tetejére rakta. Vészesen kozel volt majd hirtelen lesmárolt. Isteni volt,de még is hiányzott belole a lágyság. Nem érzéki volt ha nem vad. Derekamra csúszott egyik keze másikkal pedig fenekembe markolt.

-Justin. kérlek ne. - mondtam majd óvatosan eltoltam magamtól.-Ne haragudj de nekem ez nem fog menni.

- Volt már szuz lányokkal dolgom,nyugi. - turte el szemem elol hajszálaimat.

- De én nem egy kocsiban akarom az elsot,foleg nem úgy hogy bevagy állva.- mondtam neki duhosen,mire átment az o oldalára és beszállt. 

- Jossz már? - kérdezte kicsit bunkón mire beszálltam.

Azt hittem o más. Annyira megszerettem és legszívesebben megengedtem volna neki csak,hogy ne hagyjon el,de megijedtem.

Mikor haza értem láttam,hogy a nappaliba ég a kislámpa. Na itt már féltem. Féltem,hogy mit fogok kapni és féltem,hogy eltiltanak Justintol. Probáltam halk léptekkel felosonni a szobámba csak,hogy apa észre vett és utánam szólt.

-Cara Jhonson. Mit mászkálsz kint az utcán éjek éjjelén. Azt hitted nem jovunk rá? És ki ez a fiú? -kérdezte apa duhosen.

-Apa nagyon sajnálom csak.. - kezdtem bele de még azt se hagyta,hogy befejezzem.

-Semmi csak. Indíts a szobádba. Azt a kis senki házit pedig elfelejtheted.- mondta mire mély lélegzetet vettem.

- Justinnak hívják és nem egy senkiházi. - fordultam meg és kezdtem el kiabálni. - Én szeretem ot apa. Vele boldog vagyok.

Apa csak ott állt ledobbenve,hisz soha életembe még nem kiabáltam vele.

-Cara menj a szobádba. - jott ki anya mire én zokogva felrohantam.

Az ágyamra rogytam és sírva álomba merultem.