This should be done.

                       4.rész.

Mihelyst beértem a szuleim rogton kiabálni kezdtek velem de mit sem foglakozva veluk,felhúztam Justint a szobámba amit be is zártam így megakadályoztam bejoveteluket.
Egymás karjaiba fekudtunk. Kémleltem tokéletes arcvonalait.Simogattam tokéletesen kidolgozott felkarját.Csodálatos volt minden.

-A legjobbat szeretném neked adni. - szólalt fel hirtelen.

Párnámba konyokolt majd úgy folytatta tovább.

-Beszéljuk meg a szuleiddel.Tudom,hogy úgy ismersz,hogy nem érdekel semmi és senki,de azért ok is emberek. Aggódnak érted és tudni szeretnék kivel kotod ossze az életed.-mondta mikozben lágyan simogatta arcomat.

Rámosolyogtam.Megfogtam kezét majd a konyhába vezettem.

2 óra beszélgetés után se engedték meg,hogy vele legyek. Fájt,hogy ennyire nem bíznak bennem.

-És most menj. Nem szeretnélek a lányom kozelébe látni. - mondta apa mire megfogta Justin karját és kiráncigálta az ajtón.

Próáltam megakadályozni de hiába. Mondhattam én bármit. Felrajzolt az agyába Justinról egy rossz képet és én bármit mondok nem enyhul.

A szobámba fekudtem síri csondben. Csak néztem ki a fejembol és álmodoztam. Hirtelen egy halk kopogást észleltem az erkélyemrol. Justin állt ott és várta,hogy beengedjem. Halkan kinyitottam majd rogton ajkaimnak esett.

-Mit keresel itt? Ha apa megtudja,hogy itt vagy annak nem lesz jó vége. -mondtam hal aggódó hangon,majd gyorsan bezártam a szobám ajtaját.

-Szokj el velem. -jelentette ki.

-Tessék? - kérdeztem meglepodve.

-Szokj el velem. Hagyjunk itt mindent. - ismételte elozo mondatát. - Szeretlek és veled akarok lenni. És ha a szulok nem engedik,hogy egyutt legyunk mi akkor is egyutt leszunk. Nem foglak elhagyni. Nem hagyom. Veled leszek orokké.

                                   Justin szemszoge*

Furcsa,hogy ezt mondom,de tényleg így van. Annyira megszerettem,hogy nem tudok élni már nélkule. Még csak pár napja ismerem de már teljesen maga koré csavart.

Nagy nehezen rá beszéltem erre az elszokése ugyre és úgy egyeztunk meg,hogy írunk a szuloknek egy levelet.

„Apa és anya.

Tudom,hogy a legjobbat akarjátok nekem. Tudom,hogy mennyire féltetek mert szerettek. Tudom,hogy mindent megadtok csak,hogy nekem jó legyen de ez így nem megy. Megszerettem valakit akiért az életem adnám,de ti ezt nem értitek meg. Még egy esélyt sem adtok neki,hogy legalább jobban megismerjétek.Justin egy jó ember aki végre magamért szeret. ő átérzi amit én.Megért és elfogad olyannak amilyen vagyok. Nekem nem kell egy gazdag,kituno tanulmányi eredménnyel rendelkezo okos fiú. Nekem ő kell. Nem minden a pénz. Vele boldog vagyok és ez a fontos vagy nem? Ti is a boldogságomat akarjátok,de akkor miért nem engeditek? Ezért most elmegyek. Hiányozni fogtok,de a szerelmemmel kell lennem. Ha esetleg másként nézitek a világot akkor majd hívjatok és én rogton repulok vissza. Koszonok mident és kérlek értsetek meg és ne haragudjatok rám.

Nagyon szeretlek titeket.                     Puszi:Cara.”