Reminiscences.

18.rész

-Justin elég! Mondd el, már úgyis mindegy.
-Casy..Jó üljünk le.

                                  Cara szemszög*

Sose így képzeltem el a terhességet. Azt hittem hogy legalább 25 leszek,gazdag, lesz egy szép házam és egy férjem akit szeretek és szépen békében várjuk a csöppség érkezését. De ez helyett most kaptam egy tini terhességet egy fiúval aki nem szeret.
Ezek még csak a kisebb gondok. Miből fogom felnevelni? Hogy fogok továbbtanulni? Ami pedig a legfájóbb, mit mondok majd neki amikor megkérdezi: apa mért nincs ott a szülinapjaimon?,mért nincs ott a ballagásomon?,hol van amikor elsőnek összetörik a szívem?Apa mért nincs ott az esküvőmön,Mért nem része az életemnek?
Amikor ezekre gondolok iszonyatos nagy fájdalom uralkodik el rajtam és düh. Mindent kinéztem Justinból de ezt nem. Erre sose gondoltam volna. Nincs más választásom erősnek kell lennem. Az örökbe adás fel se merült bennem ,de az ,hogy elvetetem elég sokszor..Egyre többször..

Egy elég hosszú séta után egy erdőhöz értem ahova elég sokszor mentem kiskoromba. A legjobb barátnőmmel fedeztem fel ezt a helyet úgy 7 évesen. Az erdő közepén van egy kis patak meg egy fapad mindig ide szöktünk a szüleink elől.

Nagyon régen voltam már itt. Mintha újra kislány lennék, aki most valószínűleg nem lenne rám büszke ahogyan Eli sem. Igen a legjobb barátnőm meghalt rá 2 évre hogy felfedeztük ezt a helyet 9 évesen autóbalesetben. Fura mert még Justinnak se meséltem róla soha, igazából soha senkinek se mondtam még el. Mindenki másképp gyászol. Én próbáltam leplezni a fájdalmamat és nem mutatni senkinek mintha nem is érdekelt volna..Fura érzés, hogy ő örökké egy 9 éves kislány marad és soha nem nő fel.. Mindig elképzeltük ,hogy majd egyszerre fogunk szülni és kislányaink lesznek akiket Ashley-nek és Alison-nak fognak hívni és majd megmutatjuk nekik ezt a helyet és ők is legjobb barátnők lesznek. Most nem tartottam vissza a könnyeimet és csak úgy záporoztak bele a kis patakba. -Hiányzol Eli. -suttogtam. -Szükségem lenne most rád. Mért hagytál itt?..

Aztán beszélgetni kezdtem vele mintha valamelyik fa mögött lapulna és vártam hogy előjöjjön és azt mondja „nem lesz semmi baj mert itt vagyok”. Eldöntöttem. Megtartom a babát és felnevelem Eli miatt is... Úgy 2 óra múlva hazamentem le dőltem az ágyra és elaludtam.

                                  Justin szemszög*

-Cara az a lány aki a padon sírt és aki az előbb a ház előtt is sírt.. Ő az a lány akiről meséltem csak azt hazudtam ,hogy ő is itt hagyott mint te. ő nem ment el itt van és..És terhes és fogalmam sincs mit fogok most csinálni. -sírtam el magam mire Casy is elérzékenyült.