Freedom.

Sziasztok.♥ Mivel megvan a két komment, amit nagyon szépen köszönünk, ezért itt az új rész és ahogy ígértük most hosszú lett. Sajnos a következőt csak a hétvégén tudjuk hozni. 
Reméljük tetszik a mostani. Komizni ismét ér. ;) Jó olvasást.♥

22. rész.

Azonnal a rendőrségre rohantunk Casyvel. Egész úton csend uralkodott. Nem igazán érdekelt, hogy épp mit csinál vagy, hogy épp mit gondol. Mikor az őrsre értünk berohantunk majd egy aranyosnak tűnő fiatal fiú állított meg minket.

-Hova-hova? -kérdezte.

-A gyerekem apját épp most hozták be. Látnom kell. -sírtam el magam mire a férfi elment.

Jó 10 perc múlva visszatért. Egy örökké valóságnak tűnt.

-Az van, hogy most előzetesbe van a barátja. -fordult felém mire Casy felordított.

-Justin az én barátom. -kiabált a rendőrnek mérgesen.

-Kuss! -parancsoltam rá mire elhallgatott.

-Szóval. -fordult ismét felém. -Maga, vagyis egy ember bemehet.

-Egyértelmű, hogy én megyek be. -néztem Casyre aki csak felfújta az arcát és leült a padra.

A rendőr bevezetett hozzá. Szörnyű volt ott lenni. Annyira bezártság érzetem volt. Egy közepesen hosszú folyosóra vezetett ahol cellák voltak. Félelmetes volt ahogy elsétáltunk és a bűnözőkkel néztem szembe. A közepe felé Justin-t pillantottam meg. Ott ült narancssárga ruhába. Két kezével betemette arcát és próbált erős lenni.

-Justin. -futottam oda könnyes szemmel a cella elé.

Justin felkapta tekintetét majd odarohant.

-Cara sajnálom. -mondta ki a szavakat nehezen.

-Shhh. Minden rendben lesz. -mondtam majd megfogtam arcát mire a rendőr rám szólt.

-Cara nagyon félek. Vigyél ki innen. Én itt nem maradhatok. -sírta végül el magát.

-Ne sírj. Minden rendben lesz megígérem. Kifizetem az óvadékot és már szabad is vagy. De addig próbálj meg erős maradni. Rendben? -próbáltam mosolyt színlelni, hogy megmutassam minden rendben lesz.

-Szeretlek és figyelj akarom azt a gyereket. Akarlak téged. Nem érdekel Casy. Együtt felneveljük és boldogan fogunk élni. -mondta ismét sírva.

-Én is szeretlek. Nagyon. Nagyon. -mondtam mire a rendőr szólt, hogy letelt az időnk.

Elköszöntem, de mielőtt kimentem volna odaadtam a szerencsekarkötőmet neki. Így ott tudok vele lenni ha csak egy karkötő segítségével is. Mindig rajtam van, remélem valamennyit segít.

Mikor kiértünk megbeszéltem a rendőrrel, hogy leteszem az óvadékot de sajnos nem tehettem hisz még nem vagyok nagykorú.

-A fenébe is a többszörösét fizetem csak hadd fizessem ki. Kérem. -szinte már könyörögtem a rendőröknek de mindig csak ugyan az volt a válasz: Míg nem múlt el 21 nem fizetheti ki.

Egy választás maradt ami vagyis akik nem mások voltak mint a szüleim. Felhívtam őket.

-Anya? -szóltam bele a telefonba.

-Mondjad kincsem. Hol vagy? -kérdezte rögtön a számára legfontosabb kérdést.

-A rendőrségen...Justin behozták illegális drogozás miatt. -mondtam mire egy árva hang nem jött a másik oldalról. -Anya. -szóltam bele ismét a készülékbe.

-És..és te jól vagy? -teljes sokkba esett.

-Én igen de Justin ki kell hoznunk innen. Anya én mindent fizetek. Kifizetem az óvadékot csak segíts. Mivel én még nem töltöttem be a 21-et ezért én nem fizethetem ki, de te igen. -mondtam a legnagyobb reményekkel teli hangon.

-Szó sem lehet róla. -jött az egyértelmű válasz.

-De anya kérlek. Ő a mindenem az életem szerelme, a gyerekem apja. Muszáj innen kihozni. Kérlek. Kérlek. Kérlek. -könyörögtem.

Már vagy félórája győzködtem miután egy kissé hosszadalmasabb monológom után belement.

-15 perc és ott vagyok. -mondta Anya.

-Köszönöm. Köszönöm. Nagyon szeretlek. Siess. -mondtam majd le is raktam a telefont.

Anya, ahogy ígérte 15 perc után ott is volt. Kifizette az óvadékot majd vártuk, hogy kiengedjék a szerelmem. Hátul vártunk mire vagy háromnegyed óra múlva végre kijött. A nyakába ugrottam majd rögtön bombáztam a kérdéseimmel.

-Ugye jól vagy? Nincs semmi bajod? Nem bántott senki még csak szóval sem ugye? -kérdeztem még mindig a nyakába csüngve.

-Jól vagyok. -mosolygott majd olyan érzékien és lágyan csókolt meg mint még soha.

Miután haza értünk semmi kedve nem volt haza menni ezért nálunk megfürdött majd befeküdt aludni, én addig anyával beszélgettem lent.

-Megnézem, hogy elaludt e már. -mondtam majd adtam neki egy puszit.

Mikor felértem Justin már édesen szuszogott. Jó szorosan hozzá bújtam majd tetkóit írtam át újammal.

Nagyon jó érzés biztonságba tudni őt. Megnyugodtam és hiszem, hogy most végre tanult a helyzetből és tisztán éli tovább az életét. Mellesleg 6 hónap múlva megszületik a közös gyermekünk. Úgyhogy 3 fogjuk boldogan tovább élni az életünket.