6.rész.
Pár hét múlva*
Hatalmas kopogásokra keltunk. Nem tudtuk ki lehetett az.
Justin lassan kikelt és óvatosan kinyitotta a bejárati ajtót. Az ajtó elott két
oltonyos godzilla állt. Hamar kiderult,hogy
a két teremtés a behajtók voltak. Jottek a lakbér pénzért csak,hogy nem
tudtuk megadni nekik. Fél éves elmaradást nehéz behozni. Azonnal kilakoltattak
minket és sikeresen az utcára kerultunk.
-Hogy hozhattál ide? Fél éves elmaradás? Ez komoly,hogy
lehetettek ennyire felelotlenek?Utcára kerultunk..szuper. - duhongtem a
borondomet húzva magam után.
-Nyugodj már meg.Senki nem mondta,hogy nincs hova mennunk. -
formedt rám Justin.
Jobbnak láttam,hogy ha inkább befogom és halkan megyek
utánuk. Rengeteget kellett sétálni. Justin és Desty jókat nevettek míg én a
konnyeimet vissza tartva sétáltam mogottuk.
Egy jó 1 és fél óra gyaloglás után egy erdohoz érkeztunk.
Nagyon reménykedtem benne,hogy nem valami erdo kozepi kis viskóba akar vinni
Jus.,de sajnos így volt.
Egy rozzant faházba kell leélnem az életem. Szuper…Még
szerencse,hogy víz meg ilyesmi van.Mikor korbe vezettek rájottem,hogy nem is
olyan rossz. Szép otthoniasan be volt rendezve. Épp a szobánkból indultam ki
amikor meghallottam Justin-t és Desty-t beszélgetni. És hát milyen egy lány ha
kiváncsi?! Rogton elkezdtem hallgatózni.
-Még mindig nem értem miért nem én. - mondta szomorú hangon
Desty.
-Ne kezd már. Rengetegszer megbeszéltuk,hogy ami volt az
elmúlt. Egy csók volt és semmi más. - felelt rá Justin.
-Csak egy csók? Neked az csak egy csók volt?-emelte fel
hangját mire Justin csitítgatni kezdte. - Egy hétig minden áldott nap
lefekudtunk. Azt mondtad engem szeretsz. Úgy bántál velem akkor abban az egy
hétben mint most Caraval. Olelgettél.Csókolgattál. Minden ami kellett és én
akkor éreztem magam igazán boldognak. -mondta majd mondata végére elsírta
magát.
- Jól van. Ne sírj. Gyere ide. -mondta neki Jus.
- Miért Cara? Tényleg egy 16 éves gyerekkel akarsz lenni?
-Nem tudom.
Na ez az az utolsó mondat amit már nem bírtam.Fájt minden.
Nem tudja,hogy velem akar lenni?
Kiléptem az ajtón majd megálltam elottuk. Azt hittem a „nem
tudom” mondata után már nem érhet fájdalmasabb érzés a mai napon,de tévedtem.
Desty Justin olében ult. Justin arcát simogatta kozben pedig puszikat lehelt
hol arcára hol ajkára.
.jpg)
Úriisteeenn *-* nagyon jóó!! :)) Siess a kövivel!!! :))
VálaszTörlésKoszonjuk:)
Törlés